Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása
a pszihoanalizis szemlélete egészében idegenül áll szemben a bírálat és önbírálat minden megnyilvánulásával. A bírálat a pszihoanalizis gondolkozási rendszerében voltaképen a belső Én, a tudatalatti, az ösztönös megnyilvánulások elfojtása, az önbírálat pedig szerintük az önmegismerés szempontjából valósággal káros jelenség, mert elfedi a tudatalatti rétegeket. Ilymódon tehát az imperialista burzsoázia teljes mértékben szembehelyezkedik a bírálattal és ön bírálattal. Ez a szembehelyezkedés a hanyatló burzsoázia teljes amoralizmusának tükrözése és arra vall, hogy a burzsoá tudomány képviselői még elvileg is el akarják szakítani magukat mindenféle erkölcsi gátlástól. A burzsoá lélektan egy másik árnyalata a teszt-módszerrel dolgozik. Hogy a teszt-vizsgálatok mennyit mondanak és mennyire nem képesek a bírálóképesség lényegéhez közelférkőzni, arra vonatkozólag egy-két példát említünk. Binet és Simon a gyermek ítélőképességét úgy vizsgálja, hogy különböző, helytelen rajzokat bíráltat meg a tanulókkal. A fejlett bírálóképességet az jellemzi szerintük, ha a rajzi, ábrázolási és logikai hibákat a tanulók felfedik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen feladat sok tekintetben speciális, mesterkélt jellegű és korántsem bizonyítja azt, hogy valakinek milyen mértékben van ítélőképessége. Az ilyen mesterkélt és sok tekintetben bizonyos speciális gyakorlottságot, hozzáértést, rátermettséget, vagy megszokást igénylő feladatok nem bizonyítják azt. hogy a tanulóknak a reális élethelyzetekben fejlett-e az ítélőképessége, vagy nem. Hurlock E. B. (The value of praise and reproof as incentives for children — Archives of psyhology. — 1924. évf. — 72. sz.) iskolás gyermekeknek adott számtanfeladatokon vizsgálta azt, hogy milyen hatással van a tanulókra a bírálat. A tanulókat négy csoportra osztotta. Az első csoport tagjait munkaközben megdicsérték, a második csoportot dorgálták, a harmadik csoporthoz nem szóltak, de ez végighallgatta az első két csoporthoz mondottakat. A negyedik csoport, a többiektől elkülönítve, megjegyzés nélkül dolgozott. 9 legjobb teljesítménye az első csoportnak volt, ettől kezdve a többi csoportban fokozatosan gyengült az eredmény. A legrosszabb a negyedik csoporté volt. Hasonló jellegű az előbbihez Hollingworth (Educational psychology, 1934 New-York) kísértete. Ű betűk gépies leíratását végeztette, két csoportra osztva a kísérleti személyeket. Az első csoportnak egy-egy munkaszakasz után megmondták az eredményeket, a második csoportnál ez a közlés elmardt. A teljesítmény mindig annál a csoportnál volt emelkedőben, ahol közölték az eredményt. Mindkét kísérlet formális, mesterkélt jellegű és olyasmit bizonyít, ami mindenféle teszt-nélkül is, a mindennapi tapasztalat alapján nyüvánvaló. — Hurlock kísérletében a dicséret és dorgálat alkalmazása is formális, mert alig hihető, hogy az egyik csoportot csak dicsérni, a másikat csak dorgálni kellett volna. Nyilvánvaló, hogy a dicséret, vagy dorgálás elsősorban a teljesítménytől, a résztvevők igyekezetétől, valamint egyéb objektív és szubjektív körülményektől függ. Olyanféle előzetes elhatározás, hogy az egyik csoportot csak dorgáljuk — aligha felelhet meg valamelyes pedagógiai elvnek. Ha pedig a csoport munkája, teljesítménye valóban annyira polarizált, hogy az egyik részileg csak dicséretet, a másik pedig dorgálást érdemel, akkor a kísérlet alapvető feltételezésével jutunk ellentétbe. (Ebben az esetben ugyanis nem egyenlő értékű csoportokról van szó; a kísérletnek ezért nincs bizonyító ereje, hiszen nyilvánvaló, hogy a legjobban felkészült csoport dicséret nélkül is első lehetett volna,) 7 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve q 7
