Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1956. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 2)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A bírálat — önbírálat fejlődésének és fejlesztésének néhány neveléslélektani és módszertani vonatkozása

A teszt-módszerhez hasonló egyéb burzsoá módszerek (pl. Piaget „Klinikai módszere" a gyermek erkölcsi szabálytudatának, ítélőképességének fejlődéséről a „Le jugement moral de l'enfant" c. művében) a fentiekhez hasonló formalista és individualista módon, a reális társadalmi helyzetektől és a neveléstől függetlenül vizsgálják, a gyermek ítélőképességét. A reakciós polgári lélektan és pedagógia a maga „kísérleti" módszereivel egy tapodtat sem jutott előbbre a gyermek kritikai képességének, bírálatának és önbírálatának vizsgálatában. Ez semmikép sem véletlen. Egyrészt a bírálat veszélyes volt az uralkodó osztály számára, hiányzott a valódi társadalmi funkciója, ezért nem kerülhetett sor arra, hogy a burzsoá tudomány valóban feltárja a bírálat és önbírálat kialakulásának sajátságait. Másfelől a bírálat és önbírálat érvényesülése csak közösségben lehetséges, ilyen valódi közösség az osztálytársadalmakban nincs, ezért nem lehetett talaja a kritikai szellem tudományos vizsgálatának az osztálytársadalmakban. Mindez nagyon is érthető, ha meggondoljuk, hogy az uralkodó osztálynak legjobban az felelt meg, ha az elnyomottak bírálóképessége csekély és úgynevezett önbírálatuk nem más, mint a felsőbbség elismerése, alázatosság és engedelmesség. • * * * Az említett okok magyarázzák meg azt, hogy nálunk az ellenforradalmi rendszer idején úgyszólván alig foglalkoztak a gyermek bírálóképességével. A pedagógiai munkák közül csupán Imre Sándor műve érintette a bírálat-önbírálat kérdését, — igen elvont, individualista módon. (Imre Sándor: Neveléstan, Bp, 1941. II. kiad. 59. lap.) „önálló csak az lehet, aki tájékozott a világban, azaz tudatosan él: tisztán látja önmagát és élete körülményeit, az egyén szerepét és felelősségét. (önismeret.) Felismer dolgokat és elgondol következményeket (történelmi érzék). Gondolkozása és ismeretei alapján határozott mértéke van dolgok és emberek megítélésére és ezt önmagára is alkalmazza, (tárgyilagosság.)". E megnyilatkozás erősen individualista jeliegét mindjárt elárulja az, hogy az önismeretből indul ki, nincs nyoma itt a közösségnek. Az önismerettel és tárgyilagossággal (bírálóképességgel) rendelkező ember — Imre Sándor értelmezésében — nem akar hatni másokra, a közösségre, mintegy önmagába zárul. Ez az erős individualizmus és passzivitás — mint látjuk — általában jellemző a burzsoá szemléletre. A konzervatív neveléslélektan kátyújára jellemző az, ahogyan Bognár Cecil megnyilatkozott: („A neveléslélektan fejlő98