Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében
Hitványait, eligazítja a gyerekek közt felbukkanó perpatvart, verekedést; nem tűri, hogy tanítványai durvák, szeretetlenek legyenek egymással. („Bűntárgyalás" c. elb.) A „Kék paradicsom, liliom..." c. elbeszélésben is humanista tanítói beállítottsága nyilatkozik meg. Sajnálja Cigány Lacit, akinek nem akad játszópajtása. Megörül, mikor ez a kisfiú is társra talál. Ugyanekkor éles szemmel figyelte meg a gyerekek játékát a szünetekben a tízpercben: „....csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes oadaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson." — Milyen találó ez a megállapítás a kapitalista társadalomra! Valóban, a kapitalizmusban a felnőtt embernek sokszor a bor mámorára volt szüksége ahhoz, hogy mulathasson, hogy elfelejthesse nyomorúságát. — Tanítványai apró örömeiben (pl. az első hó) is osztozott Gárdonyi, a tanító. („A hópehely" c. elbeszélés): „Az örömük (t. i. a gyerekeké, BJ.) engem is megvidámított! S micsoda érzékeny a lélek minden változás iránt! Az ö lelkük olyan, mint valami finom kis gép-, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek és amik nekünk semmiségek, azok nekik nagy valami. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat sem ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán sírás közben valami kellemesen hat rá, — akkor a könnyein át mosolyog." Gárdonyinak ezek a gondolatai kétségkívül a gyermekközpontú pedagógia, a pedológia határát súrolják. (Különösen: „nekik merőben más a világuk, mint a miénk.") Ez nála nem valami tudományos megfontolás eredménye. Nem kutatja, mi lehet az oka, hogy a gyermekek mintegy „külön világban" élnek. A kapitalista társadalomból, a felnőttek világából való mélységes kiábrándultsága juttatta el Gárdonyit ilyenféle gondolatokig. A felnőtt ember romlott, nem őszinte; a gyermek viszont naiv, őszinte, egyszerű, romlatlan. A falusi ember, a parasztember hasonlóképpen. Gárdonyi egész munkásságában szembetűnő a parasztember és a gyermekek iránti mély rokonszenve. Ez, úgy gondoljuk, a városi kapitalizmus iránti ellenszenvéből,