Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Berencz János : Pedagógiai problémák Gárdonyi „Az én falum" című művében

kiábrándultságából fakad. Együtt jár a gyermek és a parasztember bizonyos idealizálásával is. — Megkapóan, hangulatosan ábrázolja Gárdonyi az évszakokat, a napszakokat, a természetet. Természetábrázolása mindig emberi vonatkozásokkal telt. Szinte elárulja ez a szemlélet a népét szerető, annak ügyes-bajos dolgai iránt érdeklődő, segítségre kész pedagógust. Egyik elbeszélésében („Este") például ilyen jellemzően humánus szemmel ír: „Este minden más. Más az egész világ. Magam sem vagyok az, aki reggel voltam. Mintha a földdel megfordulna a szívünk is: másképpen érzek és másképpen gondolkodok. „Amint így este végigmegyek a falun, látom, hogy a házak meg a kertek is megváltoztak. Éppen akkorák és csak azok, mint reggel, de mondom, megváltoztak. Némelyik szembetűnően előfehérlik a homályból, a másik meg visszahúzódik, elrejtőzik, csak az egy-két vörös ablakszemével bámul kifelé. Olyanok, mintha meg tudnának mozdulni, ha akarnának. „Az emberek is mások. Az esti homályban szinte lebegnek, mikor járnak; mikor meg-megállnak, olyanok, mint a fák meg a bokrok, aminthogy a bokor is olyan némelyik, mint az ember." Az esti csöndben ott ül a háza előtt a szelíd és szomorú Durucz András. Gárdonyi, a tanító megszólítja: „— Hogy van az asszony? ,,— Köszönöm a kérdést, mester uram. Bezony már a pipámat se állhatja odabe. „— Miért nem viszi el az orvoshoz? „•— Voltam én már ott is, mester uram. De csak magam. Mert azt gondoltam, hogy ha ketten megyünk, hát a doktor kettőről vesz pénzt. Mondok, baj van. Aszongya, öltse ki kend a nyelvit. Kiöltöm a nyelvemet. Megnézi. Aztán leül és sebtibe firkálja a recefet. Doktor úr, mondok, még el se mondtam a bajt, mivelhogy a feleségem küldött. Hát csak rám ripakodik, hogy ezt mondja: fogja be kend a száját, jobban tudom én mi a baja, mint a felesége, — fizet egy forintot. Hát csak leszúrtam a keserves forintomat, aztán elmentem a patikába, hogy ha már egy forintba kerül a recef, meg is csináltatom. Ott megint fizettem egy forintot és ötvenegy krajcárt, pedig csak akkora kis üveggel, mint a kisújjom. Hát aztán lássa, mester uram, ez csak elég drága volt, mégse használt." Ez a kis jelenet, mely oly jól beillik az este melankolikus hangulatába, milyen sok mindent sűrít össze. Kiütközik belőle a nép bizamatlansága az urakkal szemben és elmaradottsága is. Ugyanakkor viszont mennyire leleplezi a bürokrata, lelketlen, goromba falusi orvost is. 77;