Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

urak —, mintha a betegségtőt féltek volna hanem csak azért, hogy ezentúl is az úr dolgát elkerüljék." A megye északi részein még azután is dühöngött a kolera, amikor a déli vidékeken már kezdett szűnni. Párádon elterjedt a hír, hogy a földesurak és az orvosok rendelkezései „a köznép kiirtására céloznának." Joggal tartottak attól, hogy itt is megrendül a „közbátorság." Ezért a szeptember 9-én tartott megyei kisgyűlés kiküldte Ruttner Ferenc hevesi főesperest, Fejér István táblabírót és Novotha Péter alszolgabírót Parádra a köznép közé, a „rend" helyreállítására. A parádi koleramozgalmat az a különös eset szította fel, hogy szeptember 7-én a parádi ún. Ö-Hutában kutat tisztítottak s fenekén egy üvegecskét találtak. Behozták Parádra s ennek nyomán elterjedt a kutak megmérgezésének hite. Ehhez járult még a bodonyi káplán, Petraschek Antal prédikációja, aki arra buzdította híveit, hogy az orvosra ne hallgassanak, a strázsálást s a felsőbb rendeléseket ne tartsák be. Láthatjuk tehát, hogy Heves és Külső-Szolnok megyében az 1831. évi parasztmozgaloms közei sem volt olyan erős, mint a felvidéki megyékben. Egyedül a jobbágyi parasztok léptek rá a részleges ellenállás útjára. A megyebeli mozgalom inkább arra korlátozódott, hogy a kutak megmérgezésével vádolt urakat, a földesurat, a papot, nótáriust,' bírót, vagy a megyei kiküldötteket, orvost megfenyítették, megdobálták, megtagadták a robotot. Eddigi ismereteink alapján nem találkozunk Heves és Külső-Szolnok megye zömével magyar lakossága körében a cári seregeknek Magyarországba özönléséhez fűzött reményekkel, amelyek a felvidéki szlovák és kárpátukrán parasztság egy részénél hozzájárultak a felkelés kirobbantásához. Kik voltak az 1831. évi parasztmozgalom vezetői megyénkben? Forrásaink tükrében eléggé szembetűnő a kisnemesi, jobbágysorban élő bocskoros nemesek vezetése. Ezek osztályhelyzetüknél fogva sokkal inkább a parasztokkal tartottak már, mint a birtokos nemes urakkal. Nemes volt Tiszafüreden Betes József, aki kiadta a félelmetes jelszót: „Szabad már az urakat lékelni!" Tiszaföldváron a nemes lakosok nem engedelmeskedtek az óvintézkedéseknek, sőt a lezárt házak mellett levő őröket is eltaszigálták. A jobbágyi parasztság „fellázítója" is nemes volt, bizonyos Kaszap nevezetű, aki megszökött üldözői elől és Szentjakabon N. Ludányi Ferencnél húzta meg magát. A verpeléti mozgalom vezetői is kisnemesek voltak. Az 1831. évi parasztmozgalmakat katonai erővel leverték. Az egri érsek — mint mindig — most is a „közcsend és bátorság" legfőbb őrének bizonyult. A mozgalom elbukását nyomon 338,