Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

kintve az új, polgári-demokratikus rendért harcoltak. A 19. század első felének- megyei parasztmozgalmai elszigetelt, kisméretű, többnyire a megyei szervek által hamarosan elfojtott, helyi jellegű sérelmekből kirobbanó mozgalmak voltak, de sűrű, úgyszólván rendszeres előfordulásuk híven megmutatta a feudális kizsákmányolásra épülő rendszer közeledő haláltusáját. Tiszafüred a 18. század végétől kezdve állandó parasztmegmozdulások színhelye volt. Az úrbérrendezés utáni évtizedekben nagyarányú elzselléresedéssel találkozunk a mezővárosban. Ami a parasztság differenciálódását illeti, 1848-ban 3 félteleknél többel bíró jobbágy, 39 féltelkes és 82 negyedtelkes jobbágy szerepel az összeírásban. Ha ehhez a 82 negyedtelkes szegényparaszthoz hozzávesszük még a füredi 605 zsellért is, akkor az tűnik ki, hogy a mezővárosi lakosságnak mintegy 94 százaléka a szegény- és kisparasztság, illetőleg a zsellérség soraiban foglalt helyet.

9 A II. József-féle kataszteri összeírás szerint 1788-ban volt Tiszafüreden 811 k. hold urasági és 1.501 k. hold úrbéres szántóföld. Ugyanakkor viszont Kócs-pusztáról teljesen kiszorult a mezővárosi lakosság; a pusztát a közbirtokos földesurak allodizálták. Ha a Kócs-pusztán elterülő 6.065 k. holdhoz hozzávesszük még a faluban elterülő 811 k. hold majorsági szántóterületet, akkor derül ki, hogy Tiszafüred művelhető össz-szántóterületének mintegy 83 százaléka urasági föld volt már 1788-ban. Ezek a számadatok élesen rávilágítanak arra, miért vált a nagy zsellérlakossággal rendelkező Tiszafüred mezőváros állandó parasztmozgalmak színhelyévé az eredeti felhalmozás évtizedeiben. A tiszafüredi parasztság zárt határok közé szorult s többé nem terjeszkedhetett, amikor Kócspuszta allodiatúrává változott. A fürediek azonban nem nyugodtak bele Kócs-puszta elvesztésébe. A lakosság 1790-ben és 1794-ben is megmozdult földesurai ellen. Nem felejtették el az 1773. évi úrbéri szabályozást és Kócs-puszta elrablását. ,,Nem is panaszolkodtunk mi soha mindaddig, — írta Füred mezőváros bírája és tanácsa — míg pascuumunk (legelőnk — Sz. I.) a maga állapottyában meghagyatott; urbarialis szolgálataink oly terhesek nem voltak, mint most; de miólta urbarialis földeink gyakran változtattak és hol hijjánosan, hol pedig haszon vételre alkalmatlan helyen adattak, azonban a szolgálat csak úgy s még terhesebben kívántatott és miólta az város körül a sok új felfogások... tétettek", állandó volt bennük a nyugtalanság tüze. A fürediek nem nyugodtak bele 1794. évi vereségükbe s 1819-ben újból fellobbant a hamu alatt izzó zsarátnok. Nemes Szövetes János és Hajdú Mihály a füredi adózók 21 323