Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: Parasztmozgalmak Heves és Külső-Szolnok megyében, a 19. század első felében

nevében 1815-től kezdve hét-nyolc ízben folyamodtak a királyhoz, „hogy az elejekről szerzett füredi határt és a Kótsi-pusztát a mostani birtokos uraktól visszavehessék." A lakosoktól pénzt gyűjtöttek össze s koptatták Bécs, Baden és Pest köveit. Bécsben állandó meghatalmazottat tartottak Rigler András orvos személyében. A fürediek nyíltan üzengették a nemes közbirtokosoknak, hogy a dézsmát többé meg nem adják és az uraságnak járó robotot megtagadják. A szolgálatmegtagadásra és az állandó kérvényezésre újból a Kócs-puszta elrablása adott okot. Az „engedetlenség és morgás" mind jobban terjedt a fürediek között. A közbirtokosok zendüléstől félve, arra kérték a vármegyét, hogy a két „csábítót", N. Szövetes Jánost és Hajdú Mihályt példásan fenyítse meg. A fürediek úrbéri panaszaira a helytartótanács elrendelte a vizsgálatot s meghagyta a vármegyének, küldjön ki bizottságot Füredre. A vizsgálat kiderítette, hogy a panaszos kérvény „koholója" N. Szövetes János és Tolvaj István volt, megírója pedig Rigler András bécsi orvos. A megyei kiküldöttség úgy akarta leszerelni a mozgalmat, hogy 1819 január 16-án felolvasta a füredi elöljárók, főbíró és törvénybíró előtt azt az 1733-ban kelt egyezség-levelet, amelynek értelmében elődeik „lemondtak" a Kócs-pusztához fűződő minden jogukról. Erre a tanács megtorpant és tagadta azt, hogy valami köze is lett volna ahhoz a — szerinte —- „csúfos és sértegetésekkel teljes" kérvényhez, amelyet a füredi község nevében a királyhoz beadtak. A füredi tanács kijelentette: „...mi mindenkor azon iparkodtunk, hogy a nép a legcsendesebb állapotban tartsa magát... célunkat mindenkor törvényes úton kívántuk elérni." Ebből a „mosakodásból" is kitűnik, hogy a mozgalomban a mezőváros egyes rétegei nem egyformán vették ki részüket. Ez az árútermelés hatására végbemenő rétegződés következménye volt. A mozgalomnak mindvégig legkövetkezetesebb, legáldozatkészebb résztvevői a szegényparasztok voltak, akik létfenntartásuk biztosításáért harcoltak. Jobb anyagi helyzete arra vitte a gazdag parasztságot Füreden, hogy mint a földesúr csatlósa, osztályával szembeforduljon és paraszttársai mellett a hajcsár szerepét töltse be. Mivel a gazdag parasztságot magában foglaló füredi tanács elhárította magától a földesurak ellen folytatott osztályharc radikálisabb folytatását, a szegényes gazdagparasztok ellentéte az 1820-as évektől kezdve nyílt mozgalomban robbant ki a mezőváros vezetői, a „sövegesek'* ellen. Az ilyen esetek azonban csak azoknak äz alföldi mezővárosok antifeudális parasztmozgalmaira jellemzőek, ahol a 19. 324,