Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

Felvethetné valaki, hogy ez az erőteljes, hangsúlyos kezdet a drámai dialógus általános sajátsága. A lényeg azonban az, hogy milyen mértékben érvényesül ez a sajátosság, milyen kizárólagossággal. A Tempefőibö1 is lehetne ugyanis néhány hasonló példát felhozni, de az egészre nem jellemző ez hasonló mértékben. Az sem lényegtelen, hogy éppen ezek a hangsúlyos kezdetek szóhasználat szempontjából is hasonlóságot mutatnak a XVI. századi drámákban és A fejveszteségben. A fenti példák azt hiszem eléggé bizonyítják azt, hogy Kármán A fejveszteség párbeszédeit tudatosan a XVI. századi dialógusok stílusában írta meg. Ha az ember ezeket a szövegeket egymásután olvassa, feltétlenül éreznie kell a mondatmelódiának az azonosságát is. Ennek a melódiának vagy lejtésnek az a lényege, hogy a kezdés erőteljes, hangsúlyos, amint erre sok-sok példát idéztünk, azonban maga az egész mondat igen magas hangon van tartva általában, és a végén vagy a végefelé újra felcsattan. Ehhez hozzávehetjük még azt is, hogy a XVI. századi drámákban és A fejveszteség dialógusaiban is rövid mondatokat találunk, melyek a Kármán müvében élesen elkülönülnek az összekötő részek XVIII. századi lírai vagy elbeszélő periódusaitól. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy A fejveszteség csakis Kármán munkája lehet, mert tartalmilag szervesen beleilleszkedik Kármán többi műveinek rendszerébe: ugyanaz az írói szándék és ugyanolyan gondolatok tűnnek ki belőle. A novella két stíluselemének alapos vizsgálata azt mutatta, hogy az elbeszélő részek azonos stílusjegyeket mutatnak Kármán egyéb műveivel, az archaizáló dialógusok pedig rendkívül gondos munkára, finom érzékre mutatnak és magukba véve is le heíetlenné teszik azt a feltevést, hogy A fejveszteség valami tizedrangú írónak gyors, hevenyészett fordítása lenne. A .fejveszteséget valóban csak olyan ember írhatta, aki filozofáló szemmel tudta lemérni a szóknak erejét. Ilyen természetesen más is volt a XVIII. század végén. De akkori íróink közül egyiknek a stílusához sem áll közel A fejveszteség egyik részében sem. . A fejveszteség tehát Kármán műve. Hogy Kármán ismerte a kor német irodalmát 'és olvasta a korabeli német lovagdrámákat és regényeket, az nemcsak valószínű, de bizonyos is. .Ezekben talált olyan motívumokat, amelyeket felhasznált (középkori várúr és környezete, öreg nemes egyetlen szép leányával magános erdei lakban, harcból visszatérő fiatal hős, lovagi torna, cselszövénv.) De ha e motívumok feltételezett átvétele alapján A fejveszteséget el akarnók Kármántól vitatni, ak317,