Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

lyest" tudott németül, bizonyára nem lett volna képes erre. De archaizáló stílusban csak az tud írni, aki nagyon jól ismeri a régi magyarságot. Ilyenek kevesen voltak a korban és a Gálos állítólagos színésze nem tartozhatott ezek közé. Gálos szerint meglepő a korban az archaizálás és erőltetett is. Először Js a korban nem meglepő A fejveszteség írójának eljárása. Tompa József cikke két fontos példát elemez: Kazinczy Ferencnek Keresztes Bálint című, régies helyesírásba öltöztetett románcszerü helyzetdalát az Orpheus első évfolyamából és Csokonai Dorotytyájának régies „summáyait." Ebbe a sorba illeszkedik bele ,4 fejveszteség is. Hogy pedig A fejveszteség archaizmusa nem mesterkélt átformálása a nyelvnek, hanem az író stílusművészetének és biztos stílusérzékének újabb bizonyítéka, azt a továbbiakban — azt hiszem — lesz alkalmunk bőven igazolni. Kármán igenis gondolt az archaizálásra és az így fest akár akarjuk, akár nem. De így, ahogy van, becsületére válnék akármelyik nagy írónknak. De az archaizálás kérdését szintén nagyobb összefüggések keretébe kell beállítanunk. A kor íróinak a-nyelvről vallott felfogását. kell tanulmányoznunk. Nem szükséges itt mindjárt — régi szokás szerint — azonnal német tudósok hatását vadászni, íróink nyelvi felfogását a felvilágosodás általános eszméi határozzák meg. A felvilágosodás a nyelvben a kifejezési lehetőségeket látja. A híres francia Enciklopédia így határozza meg a nyelvet: azon teljesítmények összege, melyek segítségével egy nemzet szóbelileg kifejezi gondolatait. A felvilágosodás korában íróink előtt teljesen egyszerűen és világosan állt a nyelv és gondolkodás összefüggése: ehhez Bessenyei Györgynek és társainak nem kellett a német Hamann és Herder gondolataira várni. Bessenyeiék előtt az sem kétséges, hogy a primátus a gondolkodásé.. Előbb a gondolat születik meg, és ez megkeresi magának a nyelvi kifejezési formák Az író éppen ezért úrnak érzi magát a nyelv felett, jogának érzi és hazafias kötelességének tartja annak fejlesztését, alakítását. Bessenyeinek az a felfogása, hogy „a nyelv engedjen hát az elmének, nem az elme a nyelvnek..., nem a szó szülte az értelmet és szájadnak nyelvét, hanem az értelem csinált beszédet nyelvednek forgása által életednek tapasztalásai között. Ne a beszéd csináljon hát minket, hanem mi azt." (Tariménes, III. Emlékeztetés. Csak a sárospataki kéziratban.) A kor különben nagy szerepet tulajdonít az egyes embernek a nyelv fejlesztésében. A holmiban olvashatjuk a következő sorokat: „,igaz az, hogy a nyelvet mindenkor nagy elmék tehetik csak naggyá, mely nagyságra mindig nehéz volt az embereknek törekedni, kik csak kívánják a 304,