Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Kármán műve-e A fejveszteség? (Megjegyzések a XVIII. századi magyar stíluskutatás módszertani kérdéseihez)

szakába vezeti el az olvasót. Az Uránia megjelenését beharangozó, „Jelentés a magyar asszony nemhez" (megjelent a Magyar Hírmondó 1794. február 28. számának mellékleteként) a folyóirat tervében második helyen említi meg az erkölcsi tudományok után a históriát, és konkrét történelmi témákat is felsorol: „Nagy tettei nevezetes asszonyoknak" pl. A történelmi tárgy tehát nem áll ellentétben Kármán'szándékaival, írói programjával A témaválasztás alapján nem lehet kétséget támasztani szerzőségével szemben. Ha most A fejveszteség tartalmát, cselekményét, mondanivalóját megvizsgáljuk, bőven találunk olyan elemeket benne, melyek lehetetlenné teszik azt a feltevést, hogy egyszerűen csak fordítás németből, de ezen túlmenően egészen valószínűvé teszik, hogy a novella csakis Kármán műve lehet. Érdemes utalnunk először is a novella konkrét magyar történelmi vonatkozásaira. Zongor Balázs feleségének temetése után az író a kor jellemzésére tér át. „Azokban az időkben, -ahol fegyver csattogott mihden vidékein hazánknak, az a fegyver, amely szintanvnyiszor csapkodott feleihez, mint szomszéd ellenségeihez, ahol a hatalom nyomta az erőtlenséget..." A múltbeli testvérviszályokra való utalás gyakori motívum a korban; sokszor indokolják meg éppen ezzel a magyar kulturális élet elmaradottságát. (A Kassai Magyar Múzeum Bévezetése, 1788.) De megtaláljuk ezt Bessenyeinél is, valamivel később Berzsenyinél. Szó sem lehet tehát arról, hogy Kármán ezeket a sorokat valami feltételezett német műből fordította volna le. Ez a „hazánkat s magunkat illető dolgok" közé tartozott abban az időben. A fejvészteség Hunyadi János korában játszódik le. A Hunyadiak kora a XVIII. század végén történelmünknek legjobban ismert és legtöbbre tartott korszaka, ahova szívesen nyúltak témáért az írók. Gondoljunk csak Bessenyeire vagy Szentjóbi Szabó Lászlóra. Kármán a választott történeti kort két oldalról mutatia be. Egyrészt mint a török elleni függetlenségi, honvédő harcok korát, amikor minden becsületes magyar Hunyadi zászlaia alatt vitézkedett. A hősi kor egyben a boldog együgyűség kora is, a patriarkális egyszerűségéé. Ezekben a vonásokban Kármán mintegy példaképet akart állítani a maga kora elé, melyet A módiban kritizál meg súlyosan. De nézőpontia nem egységes, hiszen a kor, melyet festeni akar, egyszersmind a feudális anarchia kora, a középkori sötétség kora is. A felvilágosodott ember érthető ellenszenvével beszél azokról az időkről „amikor a tömérdek setétség mindent belepett..." A művész kezére vall az a mód, ahogyan a .kornak e két elemét alakokban testesíti meg Kármán. Szent-Andrási a nemzeti 301,