Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Félmagánhangzó, magánhangzó, vagy mássalhangzó-e az „[nyelvtörténeti karakter]"?
3) Ahol mássalhangzó után a kiejtés i-t kíván, ott a helyesírás két lehetőséget ismer: a) ь + magánhangzó: семлья, бельё, скамью, серьёзный, бью, бьёт. b) ъ + magánhangzó: (előljárós összetételekben) адъюнкт, объезд, объект, съесть, съёмка. 1 8) Mármost Olesch véleményét az „i " és „j" hangbeli tartalmáról és írásbeli képéről a következőkben foglalhatjuk össze: A lágyságjelző magánhangzók „j" hangeleme és az „Й" akusztikus-artikulációs minőségét illetően egyaránt lehet mássalhangzó (j) és magánhangzó (' i ). Hogy mássalhangzóval, vagy magánhangzóval van-e dolgunk, attól függ, hogy a szóban milyen helyzetben fordulnak elő. E tekintetben viszont megállapíthatók bizonyos törvényszerűségek. A helyesírás pedig függetlenül a hang minőségétől, az íráshagyomány sajátos útját követi. Az „Й" hangtani viszonyainak és a lágyságjelző magánhangzók elemzése tehát arra mutat, hogy itt magánhangzós (i) és mássalhangzós (j) képzési lehetőség áll fenn, miközben megállapítható, hogy a magánhangzós kiejtés gyakoribb. Kétségtelen, hogy a spiráns „j" konszonáns. Nem ilyen tiszta a helyzet a magánhangzós ejtésű i-nél. Itt hiányzik ugyanis az a kritérium, amely — bár nem mindig —, de normális körülmények között a magánhangzók jellemző sajátsága: a szótagalkotási funkció. A magánhangzó — mely hangzósabb, mint a mássalhangzó — rendszerint szótagalkotó. A kevésbé szonorikus magánhangzó alá van vetve a zöngésebb magánhangzónak. Ha egy szótagban két magánhangzó kerül egymás mellé, akkor az oroszban a funkcióviszonyok úgy rendeződnek, hogy a zöngésebb magánhangzó lesz a szótagalkotó, a kevésbé zöngés pedig nem alkot külön szótagot, vagyis egy mássalhangzó funkcióját veszi át (moi — мойrai — рай ). Az „ i" ez esetben tehát egy olyan magánhangzó, amely nem szótagalkotó, amely egy mássalhangzó funkcióját végzi. Most már érthető, miért lehet az „Й''-t magánhangzónak is, mássalhangzónak is nevezni. Ha a hang tartalmából indulunk ki, akkor fennáll a magánhangzós és mássalhangzós képzési lehetőség. Ha pedig a funkciót helyezzük előtérbe, akkor mind a mássalhangzós, mind a magánhangzós hangtartalomnál egyaránt mindig a nem szótagalkotó, tehát mássalhangzós funkció van jelen. Hogy vokálisnak (magánhangzónak) vagy konszonánsnak (mássalhangzónak) nevezzük-e az й -t, mindig 18 275
