Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Félmagánhangzó, magánhangzó, vagy mássalhangzó-e az „[nyelvtörténeti karakter]"?

kell választani azokat az eseteket, amelyekben e, я, ю (тень, дядя, сюда stb.) mássalhangzók állanak és csak az előttük álló mássalhangzók lágyságát jelzik. Bizonyos törvényszerűség figyelhető meg abból a szempontból, hogy mikor fordul elő a konszonáns (j) és a vokális (0. A spiráns „j" hangsúlyos magánhangzó előtt áll, mégpedig: ! ! 1) szó elején; ехать, — jexdt ; ёлка— jolkd, I I яд—jdt; юг—juk. I 2) szó belsejében magánhangzók után: 1

0 моё — majó; I I I мая — maja; мою — majú; даю — dajú. Ilyen intervokális helyzetekben a spiráns „j" nem dominál. EgyI I 'I I formán ejtenek itt „j"-t és „i"-t: maió, maid, maiú, daiót, • naiést', даёт, наесть. Szó elején is találunk hangsúlyos magánhangzó előtt „i"-t. Mindenesetre nem zavarja az orosz ember hallását, ha ilven esetekben „í"-ket ejtenek a szokottabb „f'nél. Ezzel szemben ,,i" a szabályszerű kiejtés szó, vagy szótag végén: дай, тайна, пой, куй, буйвол, —ddi, táina, poi, kui, búival. Sőt: intervokális helyzetben hangsúlytalan magánhangzók előtt az „i" erősen gyöngül, elmosódik: живая, зная, танцую. Az ,, i és ,,j" felosztását illetően tehát ez a helyzet. Altalánosságban megállapítható, hogy az ,,i" használata az oroszban gyakoribb. Az orosz helyesírás teljesen figyelmen kívül hagyja az „ í " és ,,j" írásában azok hangbeli különbségét. Az orosz helyesírási szabályoknak semmi közük sincs az „ i" és „j" fonetikai különbségéhez és azoknak csak íráshagyomány képezi az alapját. Mint tudjuk, ezek szerint az ,,z" és" „j"-t a következő módokon jelölik: ~ 1) Szó és szótag végén ü;-t írnak: давай, тайна, война, закрой, действовать, новый, синий. 2) Szó és szótag elején magánhangzók után e, .ё, я, ю-т írnak: яагода, моя, ель, белеет, ёж, мое, юноша, моют. 1

Т 274