Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bihari József: Félmagánhangzó, magánhangzó, vagy mássalhangzó-e az „[nyelvtörténeti karakter]"?
(9. §.). A továbbiakban a tankönyv az „ Й " " jal jelzett hangot nem szótagalkotó „f-nek nevezi, amelyet а' „ Й " betű jelöl az írásban (17. §.), a jegyzet pedig a következőket közli: „Az .. Й" -jal jelzett hang az orosz nyelv önálló hangja és tulajdonképpen a mássalhangzók közé tartozik, rendszerint azonban félmagánhangzónak nevezik." Eszerint tehát már maga az ,,й" -jal jelzett hang is félmagánhangzó néven szerepel, holott a szerző nyilvánvalóan mássalhangzónak tartja az „й''-jal jelzett hangot. M. /. Matuszevics, Scserba-tanítvány a „Bevezetés az általános fonetikába" (Ucspedgiz, 1948) című műve 31. oldalán az „й''-t szintén a mássalhangzók között említi meg. Ezzel („й''-jal) és а я, ю, e betűkkel jelöljük az orosz nyelvben is meglévő, „среднеязычный серединный сонант 1 1 ,,j"-t, amely más indoeurópai nyelvekben is megvan. A francia „/"-vél, vagy (néha f Jí/"-nal) jelzi: pied = pje, az olaszban sincs külön jele: pietra= pjetra. • Az «й''-jal jelölt hangot I. M. Pulkina (Rövid útmutató az orosz nyelvtanhoz. Ucspedgiz, 1949) is a mássalhangzók között sorolja fel. Szerinte az „й" funkciója alapján, mivel nem szótagalkotó, mássalhangzó. Megjegyzi azonban, hogy az „ Й "- nak a mássalhangzós kiejtése mellett (amikor a nyelv középső,része a szájpadlás középső részéhez közeledik úgy, hogy közöttük keskeny rés támad) van egy magánhangzós kiejtése is, amikor azonban szintén nem szótagalkotó.Az „й''-t mássalhangzóként ejtjük rendszerint a hangsúlyos magánhangzók előtt: яма (ejtsd: jáma), ёлха (jolka) район (rajon). Nem szótagalkotó magánhangzós kiejtése pedig hangsúlyos magánhangzó után van: край, сарай, койка. Hangsúly előtt csak akkor lehet ilyen kiejtése, ha mássalhangzó előtt áll: война. A. M. Zemszkij, Sz, E. Krucskov, M. V. Szvetlajev könyve (Az orosz nyelv nyelvtana, Ucspedgiz, I. rész, 1948) az .й" betűt egyezményes jel gyanánt félmagánhangzónak nevezi, mely a nem szótagalkotó „]" magánhangzó jelölésére szolgál. Ugyanennek a műnek a 14. oldalán azonban azt olvassuk, hogy az orosz nyelvnek is van egy középütt képzett mássalhangzója, a „]" hang, amelynek azonban az orosz ábécében nincs külön betűje. Ez egy zöngés mássalhangzó, képzésében egyező a Ptilkina-féle mássalhangzós kiejtésű й''-jal: яр, ел, ёлка, А 19. §. pedig ezeket mondja: „Az ..«"-jal jelzett hangot, amikor nem alkot szótagot, nemszótagalkotónak hívják; rendszerint a szó végén magánhangzó után fordul elő: май, лай, майка, лейка és az írásban ..й" jelzi. Ezenkívül a nem szótagalkotó „и" szótag elején is előfordul hangsúlytalan magánhangzók előtt. 266
