Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Ambrus Lászlóné: Légzési gyakorlatok jelentősége a testnevelésben

légzés és mozgásritmus összekapcsolása, a levegővel való gazdálkodás és a levegőnek bizonyos ideig való visszatartása Is szerves kiegészítői az eredményes atlétikai munkának. Rövidtávfutásnál, pl. 100 m-en, ahol a táv lefutása alatt csak 2-3-szor veszünk lélegzetet, a levegő visszatartása, illetve a rövid ideig tartó mély lélegzetvétel válik fontossá. Közép- és hosszútávfutásnál azonban a mély kilégzésnek

1 és az automatizált rekeszlégzésnek van döntő szerepe. Ezeknek a távoknak a lefutása ugyanis nagyobb mennyiségű energiát és 0

2-t igényel. Az 0

2 hiányt futás közben állandóan pótolnunk kell. Ha a futó felületesen lélegzik, fokozott 0

2 szükségletét kellőképpen ellátni nem tudja, így szédülés és oldalszúrás léphet fel. A hosszútávfutás közben fellépő holtpontnak is bizonyos fokig szintén légzési elégtelenség az okozója. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyenletes ritmusban és helyesen légző futónál a holtpont később, kisebb mértékben és rövidebb ideig jelentkezik. Az ugró és dobószámoknál a levegő visszatartásának és erőteljes kífújásának van szerepe. Az ugrószámoknál az elugrást megelőzően belégzünk, utána erős levegővisszatartás tapasztalható s a talajéréskor történik a kilégzés. Dobószámoknál a lendületszerzés elején történik a fokozatos mély belégzés, majd a visszatartás s a kidobás pillanatában erőteljes kifújássaí a kilégzés. Kétségtelen, hogy a kilégzés fontossága az atlétika ugró- és dobószámaiban jóval kisebb, mégis feltűnik, hogy szakköny- * veink meg sem említik a lélegzetvétel helyes módját ezeken a területeken. Mivel ismeretes a légzési gyakorlatok vérkeringést fokozó hatása, a velük való kísérletezéseimet az óra első részében helyet foglaló bemelegítő gyakorlatok helyett végeztettem. Hallgatóim egy részénél ugyanis azt tapasztaltam, hogy az alapos bemelegítés bizonyos fokig kedvezőtlenül befolyásolja az eredményeket. E tanulmány nem alkalmas arra, hogy légzési gyakorlatok részletes leírásával is foglalkozzam, ezért csak ezen gyakorlatok végrehatási jellegzetességeire térek ki. Az óra elejére beiktatott légzési gyakorlatokat állásban, ülésben, hasofi és hanyattfekvésben, járás és lassú futás közben végeztettem Nagyon eredményesek voltak azok a légzési gyakorlatok, melyeket társ segítségével, medicin labdával, vagy falnál történő kézenállásban végeztettem. Ez utóbbi gyakorlatnál a belégzés állásban, a kilégzés kézenállásban történt. (Cél: a rekeszizom és a hasi szervek nyomásának kihasználása a kilégzésnél.) Azt tapasztaltam, hogy az így bevezetett órák minden esetben eredményesek voltak. A hallgatók szinte égve a mozgásvágytól, frissen és komolyan dolgoztak. Különösen szembetűnő 258