Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kálmánchey Zoltán: A nervizmus jelentősége a testnevelésben

amely egyrészt részletesebben ismertetné a pavlovi nervizmus lényegét, másrészt konkrét utalásokat tartalmazna arra vonatkozóan, hogyan alkalmazhatók a pavlovi tételek a testnevelés területére. 2. Hiányzik továbbá olyan központi tudományos szerv, amely a tudományos vizsgálódás megindítását, az érdeklődés fenntartását és szervezett, határozott cél felé haladó kutató munkát lenne hívatva elvégezni. A nemrég megszervezett Testnevelési Tudományos Tanács ezt a funkciót már szervezeti okok miatt sem tudhatja kielégítően megoldani. 3. Az előzőekkel szorosan összefüggő, de talán legjelentősebb hibának pedig azt tartom, hogy a testnevelő tanárok egy jelentős részét túlzottan leköti a gyakorlati-praktikus munka, és ezért elhanyagolják az olyan kérdésekkel való beható foglalkozást, mint a nervizmus, holott a pavlovi kutatás eredményei a testnevelés területén is óriási fordulatot jelentenek és olyan perspektívákat nyitnak előttünk, amelyeket talán ma még fel sem tudunk mérni. , Ennek a rövid tanulmánynak a célja az, hogy a nervizmus alapvető tételeinek ismertetésével rámutasson azokra a lehetőségekre, melyek éppen a nervizmus kapcsán a testnevelés előtt, mint hatalmas távlat nyílnak meg, amelyek a testnevelés jelentőségét — tudományos vizsgálatok és igazolás után — olyan magaslatra emelik, amelyről a kapitalista világ idealista, metafizikus szemlélete közepette nem is álmodhattunk. Mi a nervizmus? A nervizmus a dialektikus materializmus elveinek megvalósítását jelenti az áljati és emberi szervezet vizsgálatával foglalkozó tudományok területén. A nervizmus álláspontja az, hogy a szervezet a környezettel dialektikus kölcsönhatásban van. A környezet behatásaira a szervezet reagál, alkalmazkodik, válaszol. Ez a válaszadás a központi idegrendszer közvetítésével megy végbe és ezeket a válaszokat végső fokon az agykéreg szervezi meg, irányítja, illetve ellenőrzi. „A szervezet alkalmazkodását a külső környezethez — írja a Társadalmi Szemle 1950 decemberi számában megjelent cikk — és a szervezet belső háztartásának irányítását végső fokon az agykéreg szervezi meg. Az agykéreg felületén tükröződik a külvilág, és a külvilág ingerei az agykérgen keresztül befolyásolják a szervezet belsejében lezajló folyamatokat." A nervizmus tehát, amely szó a latin nervus (ideg) szóból származik, az idegrendszert, közelebbről az agykérget állítja 240