Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kálmánchey Zoltán: A nervizmus jelentősége a testnevelésben

a szervezet és környezet kölcsönhatásának, dialektikus kapcsolatának központjába. Pavlov kutatásainak fő célja az volt, hogy megállapítsa azokat a törvényszerűségeket, amelyek szerint az idegrendszer szabályozza a szervek és szervrendszerek működését. Kutyákon végzett híres kísérletei elvezették Pavlovot feltételes reflex-elméletének kidolgozásához, törvényszerűségeinek megállapításához. Ez a tan azokra a legfontosabb kapcsolatokra mutat rá, amelyek a .szervezetet, mint egészet, a környezethez fűzik. Hogy ennek az elméletnek a lényegét világosan lássuk, a reflex fogalmából kell kiindulni. Az idegrendszer alapvető működése a reflex. Ütja az idegrendszer legalább három eleméhez van kötve: 1. A befutó, centripetális, érző neuron az ingert a központ felé szállítja. 2. A reflexközpont felveszi, átalakítja, irányítja és formálja a beérkezett ingert. 3. A kifutó, centrifugális neuron útján a perifériára sugárzik ki. „A reflex a szervezet valamely részének ingerlésére az idegrendszer útján feleletet adó működés" — állapítja meg Aszratján. A reflexeknek két csoportját különböztetjük meg: 1. A feltétlen, vagy velünk született reflexeket és a 2. pavlovi elmélet legfontosabb részét képező feltételes, nem velünk született, vagyis az életünk folyamán szerzett reflexeket. A feltétlen reflexek öröklöttek, amelyek a külvilág és a szervezet közötti állandó kapcsolat megteremtői. Feltétlen reflexek — bár bonyolultabbak — azok is, amelyeket ösztönöknek szoktunk nevezni. Ilyen feltétlen reflexek a védekezési, a táplálkozási stb. ösztön. Feltétlen reflexnek tekinthetők a testnevelés terén jól ismert alapvető mozgáskészségek, mint a járás, futás, ugrás, dobás mozgáskészsége is. A feltétlen reflexek száma korlátozott, önmagukban csak akkor tudnák az állat vagy ember fennmaradását biztosítani, ha a külső környezet állandóan változatlan maradna. A külső környezet azonban állandóan változik, így a szervezet előbb-utóbb elpusztulna, ha csak a feltétlen reflexekre támaszkodhatna. Szükség van tehát a külvilág és a szervezet közötti állandó kapcsolatot megvalósító feltétlen reflexeken kívül olyan időleges kapcsolatokra is, amelyek lehetővé teszik a szervezet alkalmazkodását a folyt-on változó környezethez. Ezt a változó környezethez való alkalmazkodást teszi lehetővé a feltételes reflexkapcsolat. A feltétlen és feltételes reflexek rendszere a szerve16 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 241