Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: A helyes anyagszemlélet kialakítása az általános iskolában

sal kezdi, ahogy annak kutatása e század elején megindult. Ez így feltétlenül helyes, de mégis ma már jobbnak bizonyul az, ha az atomot felépítő részecskék ismertetésével kezdjük az oktatást és a természetes radioaktivitásról a mesterséges radioaktivitással együtt szólunk, ha történelmileg nem is esik egybe e két jelenség felfedezése. Itt ismét Abkin egy megállapítását idézhetem: „A hisztorizmusnak e helytelen értelmezése azt vonja maga után, hogy a tanulókat arra kényszerítjük, hogy megtegyék ugyanazt a hosszú és fáradságos utat, amelyet a tudomány." A kénsavgyártás tanításánál csak a legutóbbi időkben szakítottunk az ólomkamrás kénsavgyártás megismertetésével, mert a kontakt eljárást ez megelőzte ugyan, de ma már az utóbbi mellett egészen elvesztette jelentőségét. Bevett hiedelem az, hogy ami régibb eredetű, feltétlenül könnyebben érthető is, mint az újabb. A múlt század tudományos szakkifejezései ezért kerülnek sok tanár, néhány tankönyv, de még több ismeretterjesztő könyv szótárába. így írnak klórsavas káliumot, amit, mint régebbit, feltétlenül könnyebben megérthetőnek tartanak, mint a ma használatos káliumklorát elnevezést, pedig kezdő fokon mindkét fogalom ismeretlen. A múlt században alkotott magyar terminus technikusok, amelyek erőltetettségük miatt szorultak ki a tudományból, így élnek ittott még ma is, pedig ma már értelmüket is alig lehet megállapítani. „...az agyagnak egyik alkotórésze a kovasavas lúgsó* — irja az 1927-ben kiadott egyik tankönyv. Vájjon az, aki ezt az akkor is nagyon korszerűtlen kifejezést megtanulta, rájött-e már azóta arra, mit jelenthet ez mai kifejezéssel? A TTIT egyik 1954-ben kiadott diafilmje annyira megy igyekezetében a galenit tudományos nevének elkerülésével, hogy helyette a mult századi, ma már az ásványtani könyvekben zárójelben sem említett „ólomfényle" nevet használja, mellette a német „Bleiglanz" nevet is megemlíti. Ez utóbbi valóban még régibb, a XIX. század első felében használták a magyarországi bányászok. A neveknek ez a történeti értéke egyáltalában nem emeli érthetőségüket. Az anyagi világ történeti szemlélete nyilvánul meg abban is hogy a technikai eszközök, anyagok ismertetésében azok feltalálási körülményeit részesítik előnyben. Pedig az a kérdés, hogyan fedeztek fel valamit, nem sokkal visz közelebb bennünket az anyag megismeréséhez, az anyag törvényein alapuló berendezések működésének megismertetéséhez. A kémiát technológiai eljárások egyoldalú, az általános kémiai ismeretek rovására történő oktatása ugyancsak rokon ezzel a felfogással. A kémiai anyagok készítésének „történetét" az anyagféleségek 202