Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

A földrajzi jellemzőség kérdése. Ha a földrajzi anyagot összefüggéseiben ismertetjük, azzal a földrajz minőségi értéke emelkedik, tárgyunk érdekessége és vonzóereje nő. A kapcsolataiban megjegyzett földrajzi anyag az emlékezetben is tartósabb helyet kap és szűkebb térre szorítja a tisztán emléző tanulási módokat. Ha a tanítási anyagot helyesen választjuk kl és jól rendezzük, ha a figyelmet mindannyiszor felhívjuk a legfontosabb összefüggésekre és ezt érdekes, színes, szinte megelevenítő táj- és életfestéssel bővítjük, akkor a sokszor megunt tárgyat — Földünk rendkívül változatos tájainak tükörképét — meg tudjuk szerettetni tanítványainkkal. Fő törekvésünk, hogy a földrajzi tényezők helyes értékelésével minden tájban (vagy jelenségben) a jellemzőt ragadjuk meg. Minden földrajzi egységben igyekszünk valami újat, sajatos és eddig nem ismert kombinációt kimutatni, amely annak az egyéniségéhez legjobban hozzátartozik. Enélkül tájaink, vagy a tanított országok mind egyformák maradnak. Azt mondja Baranszkij, „annak ami mindenütt van, a geográfiában sehol sem kell lennie." Pontosan ugyanúgy lezajló jelenségek a valóságban nincsenek, ugyanis a földrajzi tényezők mindenütt más csoportosulásban (meg nem ismételhetően) vannak jelen. Ezért a még. azonos kategóriába tartozó jelenségek is különböznek egymástól. Dél-Olaszországban, Hollandiában, Svédországban is vannak folyóvizek, azonban ezek a folyók mind másfélék. Ä különbségekről és ennek okairól a földrajzi jellemzésben nem feledkezhetünk meg. A földrajzi egységek (pl. tájak) egyéni jellemzésében eredményesen alkalmazzuk az összehasonlítás módszerét. A „nagyot" csak a „kicsi" fogalma mellett tudjuk elképzelni és értékelni, az „állóvíz" fogalmát a „folyóvíz" fogalma erősíti meg, és a „sivatag" képe is csak a növényzeti zónák rendszerében kaphat igazi értelmet. Az összehasonlítás tárgyi alapja a jelenségek, vagy a földrajzi összetételek hasonlósága, vagy különbsége. Minél erősebbek e tulajdonságok, annál eredményesebb lehet az összehasonlítás. Az összehasonlítás (gyakran szembeállítás) célja mindig valamely új fogalom kialakítása vagy megerősítése, célja valamely megállapítás, bizonyos egyéni jellemvonások minél élesebb megvilágítása. Ilyen eredményekre csak a lényegi összehasonlítás vezethet, amihez az összefüggések belső szerkezetének analízise szükséges. A csupán külsőleges összehasonlítások (Elő-India háromszöghöz hasonlít) értéktelenek. Ha azonban azt mondjuk, hogy Hindosztán (Elő-India) ázsiai méretű „Olaszország", Alpesei a Himalája, Lombardiája a Bengáli-síkság, az Apennínek a Dekkán, Szicíliának pedig