Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Udvarhelyi Károly : Dialektikus összefüggések a földrajzban és azok alkalmazása a földrajz tanításában

Ceylon szigete felel meg, — ugyanaz a gazdag változatossága a föld termékeinek, ugyanaz a politikai széttagoltság (Marx példája: A Brit uralom Indiában c. cikkében), ez már nem felszínes összehasonlítás, mert ebből a ma meglévő összefüggésekre és a mai állapotot létrehozó folyamatokra is tudunk kö- • vetkeztetni. Hasonló volt például a folyók nagyszerű feltöltő munkája, az északi hegyvonulatok kialakulása, hasonló ezeknek a szerepe az éghajlat módosításában stb. Ebben a példában a tájak külső képének hasonlósága, hasonló folyamatoknak volt az eredménye. Egy másik példa erre Canada. „Óriási Finnországnak" mondhatnánk, hatalmas tóvidékének kialakulása éppúgy a jég munkájának tulajdonítható, mint Finnországban. A hasonló külső azonban sokszor másfajta folyamatok eredménye lehet. Az ingressziós dalmát partok hasonlítanak ugyan a norvégiai fjordokhoz, de a két partvonal kialakulásának belső összefüggései egészen mások, más tényezők dolgoztak a part megszaggatásán. Stockholm is — mint „Észak Velencéje" — jégsúrolta kemény gránitsziklákra épült, nem laza homokra, lagúnák közé, mint az igazi Velence. A lényegi összehasonlítás mindenütt felszínre hozza a belső összefüggéseket. Idézzünk példát az éghajlatból. Az a tapasztalat, hogy Norvégia északnyugati partján a januári középhömérsékiet 0 C fok, Verhojanszkban azonban, ugyanilyen földrajzi szélességen, de messze benn a szárazföldön — 48 C fok. a kontinens és az óceán eltérő hőgazdálkodására, az .Északatlanti áramlás rendkívüli szerepére mutat rá — mint okokra — és Norvégiának a tengerrel való szoros kapcsolatát fejezi ki. Az összehasonlítások által a dialektikus kapcsolatok sokaságát világíthatjuk meg. Nézzük meg — egy gazdaságföldrajzi példában — a spanyol Mezeta és a spanyol öntözött • kertek éles gazdasági különbségeit. A Mezetát — forró nyarára tekintettel — „Kis Afrikának" is nevezik. Legelői nyáron elszáradnak, a népes juhnyájak felvonulnak a hegyvidékre. A búza Castiliában április-májusban megérik. Azután jön a forro szél, a porvihar, 30—40 fokos hőséggel. Jellemzésül költői mondásokat is idézhetünk: „a folyókban két hónapig nincs víz, tíz hónapig pedig szabadságon vannak". Vagy: „a pacsirta, ha a Mezetán át akar repülni, élelmiszert is vigyen magával." (I. A. Vitver: A népi demokratikus és tőkés országok gazdasági földrajza.) Költői túlzások ezek, de a pedagógiai gyakorlat ilyen túlzásokat néha elfogad. Az anyaghoz tartozik, "hogy a legtöbb legelő és a legtöbb juh Spanyolországban a Mezetán található. (A juh sovány legelővel is beéri.) Közlünk egy diagrammot 137