Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

alkalommal korábban pedig utcarészletet festettek!!! (VIII. osz­tály 4. hét 1. a 107. lapon.) Most pedig ismétlem, a VIII. osztályban, a 24. héten, tehát alig valamivel az egész általános iskolai tanulmányaik befejezé­se előtt egy egyszerű zsámolyt kell ceruzával rajzolniok a tanu­lóknak. Az igaz, hogy ugyanazon tárgyat — mondjuk, egy zöld sö­rösüveget — különböző teljesítményfokon lehet feldolgozni. Raj­zol és fest sörösüveget az általános iskolai tanuló is, de ott ta­láljuk pl Chardin csendéletein is, vagy Manet festményein. — Alapul véve azt, hogy ugyanazon tárgy különböző szinten is szerepelhet, azt lehetne gondolni, hogy akkor az általános isko­lában is erre az elvre kell építeni az egész rajzoktatást. Ha ezt vezérelvvé teszi valaki, ugyanakkor azt is kimondja ezzel, hogy nem a tárgy a legfontosabb a rajzórán, hanem az a probléma, amely elé a tanulót bizonyos tárgy lerajzoltatásakor állítjuk. Az utcarészlet festése azért előzheti meg a zsámoly ceruzarajzát, mert — eszerint az elv szerint — a zsámoly ceruzarajzát maga­sabb szinten kívánjuk, mint az utcarészlet festését. Nagyon szépen hangzik ez így, de hogy a valóságban meny­nyire nem így van, azt saját tanítási gyakorlatából minden rajztanár nagyon jól tudja. Igen jó eredménynek tekintjük, ha a tanulók zöme a VIII. osztályban az ülőke rajzát úgy meg tudja oldani, hogy a lénye­ges összefüggések szempontjából nem követ el hibát, a távlati törvényeket éppen az adott nézőpontnak megfelelően sikerrel tudja alkalmazni. S ha a VIII. osztály végére még egyszerű épületről jó elfogadható rajzot tud készíteni, akkor igazán jónak könyvelhetjük rajzoktatásunkat. Ezzel az egy példával már rá is mutattam arra, hogy a feladatoknak azt a váltakozását, szin­te hömpölygését, amit ebben az útmutatóban lehet találni, egy­szerűen megmagyarázhatatlannak, indokolatlannak tartom. Érvelni lehetne a feladatok ilyen felsorakoztatása mellett pl. azzal, hogy a tanuló a VII. osztályban több mindent csak ösztönösen, nem, teljesen tudatosan rajzolt még, — ezért kell ugyanazokat a feladatokat mégegyszer elővenni, s akkor még jobban fog menni. Hadd kezdje csak a térábrázolást a III. osz­tályban, nem baj, mire a VII-be, vagy VIII-ba érkezik, akkorra már kitűnően fog menni. Ezt az érvelést egyáltalán nem lehet elfogadni. Ha egy probléma magasabb az osztály zömének szín­vonalánál, akkor az nem való abba az osztályba. Hogy ez a megállapításom helytálló, a Köznevelésben megjelent cikkek is igazolják, amelyek maximaiizmussal vádolják ezt az útmutatót. 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom