Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk
alkalommal korábban pedig utcarészletet festettek!!! (VIII. osztály 4. hét 1. a 107. lapon.) Most pedig ismétlem, a VIII. osztályban, a 24. héten, tehát alig valamivel az egész általános iskolai tanulmányaik befejezése előtt egy egyszerű zsámolyt kell ceruzával rajzolniok a tanulóknak. Az igaz, hogy ugyanazon tárgyat — mondjuk, egy zöld sörösüveget — különböző teljesítményfokon lehet feldolgozni. Rajzol és fest sörösüveget az általános iskolai tanuló is, de ott találjuk pl Chardin csendéletein is, vagy Manet festményein. — Alapul véve azt, hogy ugyanazon tárgy különböző szinten is szerepelhet, azt lehetne gondolni, hogy akkor az általános iskolában is erre az elvre kell építeni az egész rajzoktatást. Ha ezt vezérelvvé teszi valaki, ugyanakkor azt is kimondja ezzel, hogy nem a tárgy a legfontosabb a rajzórán, hanem az a probléma, amely elé a tanulót bizonyos tárgy lerajzoltatásakor állítjuk. Az utcarészlet festése azért előzheti meg a zsámoly ceruzarajzát, mert — eszerint az elv szerint — a zsámoly ceruzarajzát magasabb szinten kívánjuk, mint az utcarészlet festését. Nagyon szépen hangzik ez így, de hogy a valóságban menynyire nem így van, azt saját tanítási gyakorlatából minden rajztanár nagyon jól tudja. Igen jó eredménynek tekintjük, ha a tanulók zöme a VIII. osztályban az ülőke rajzát úgy meg tudja oldani, hogy a lényeges összefüggések szempontjából nem követ el hibát, a távlati törvényeket éppen az adott nézőpontnak megfelelően sikerrel tudja alkalmazni. S ha a VIII. osztály végére még egyszerű épületről jó elfogadható rajzot tud készíteni, akkor igazán jónak könyvelhetjük rajzoktatásunkat. Ezzel az egy példával már rá is mutattam arra, hogy a feladatoknak azt a váltakozását, szinte hömpölygését, amit ebben az útmutatóban lehet találni, egyszerűen megmagyarázhatatlannak, indokolatlannak tartom. Érvelni lehetne a feladatok ilyen felsorakoztatása mellett pl. azzal, hogy a tanuló a VII. osztályban több mindent csak ösztönösen, nem, teljesen tudatosan rajzolt még, — ezért kell ugyanazokat a feladatokat mégegyszer elővenni, s akkor még jobban fog menni. Hadd kezdje csak a térábrázolást a III. osztályban, nem baj, mire a VII-be, vagy VIII-ba érkezik, akkorra már kitűnően fog menni. Ezt az érvelést egyáltalán nem lehet elfogadni. Ha egy probléma magasabb az osztály zömének színvonalánál, akkor az nem való abba az osztályba. Hogy ez a megállapításom helytálló, a Köznevelésben megjelent cikkek is igazolják, amelyek maximaiizmussal vádolják ezt az útmutatót. 106