Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

és módszertani útmutató. Igen fontos kérdés ez. A miniszter elvtársnak egy korábbi nyilatkozata szerint széles plénum vitája fogja kialakítani az új általános iskolai tanterveket. Ez nagyon helyes lesz. Mindnyájan reméljük, hogy ezt a széles plénumot nem az a néhány, többnyire pozitív értelmű és nem bíráló cikk jelenti, melyek a Köznevelés hasábjain láttak napvilágot. E néhány cikk nem helyettesítheti a közvéleményt. Valóban széles plénum kell, ahol a különböző nézetek megvívják a maguk harcát, hogy a harc eredményeként alakuljon ki az új tanterv. Az óra vezetése, c. szakasznak különösen a 42—43. oldalon olvasható része színvonalas írás és szakmai szempontból is helytálló. Helyes a rámutatás arra, hogy mekkora szembetűnő eltérések észlelhetők rajzoktatásunkban, ösztönösség, elvtelenség, csökönyösség, titánkodás, s ki tudja még hány változat. A szerző ennyi változatot ugyan nem sorakoztat fel, de köztudomású, hogy rendet kell teremteni rajzoktatásunk frontján. A tananyagot és a követendő módszert legalább fővonásaiban kötelező erővel le kell rögzíteni. A tanár nem választhatja meg csak úgy tetszése szerint az órák anyagát, de a módszert sem, amellyel tanít. A főkérdéseken túl, viszont sok mindent megtehet a rajztanár rajzi kultúránk felvirágoztatása érdekében. A lélektani megjegyzések c. fejezetben a térábrázolás, másszóval a távlati, vagy perspektivikus ábrázolás kérdéseivel foglalkozik a szerző. Hogyan beszéltünk ezekről a kérdésekről? A rajzoló ilyen meghatározásokkal él: ha egy fazék a földön van és mi ránézünk, ezt „rálátásnak" nevezzük és e rálátás, valamint a távlat következtében bizonyos „távlati elváltozásokról" beszéltünk. Neveztük ezeket látszati elváltozásoknak, látszólagos elváltozásoknak is. Miközben ilyen fogalmakkal dolgozunk, senki sem gondol arra, hogy a kör, amelyekkel kapcsolatban a fogalmakat használjuk, ne lenne kör a fazék száján, vagy fenekén. Amikor a fazék száján ellipszisnek rajzoljuk és ki is mondjuk, hogy az edény száját bizonyos távolságból szemlélve, ellipszisnek érzékeljük, észleljük, tudjuk, hogy észlelésünk egy körrel van kapcsolatban. Minden rajztanár tudja, hogy nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé elérni tanítványainál azt, hogy ezeket a távlati viszonylatokat helyesen juttassa érvényre rajzaiban. Amikor konyhaszéket rajzoltatunk, akkor is arra törekszünk, hogy a távlati törvényeket megérttessük tanítványainkkal és örülünk, ha helyes távlatban rajzolják meg a konyhaszék ülőlapját és ki is mondják tanítványaink, hogy ezt az ülőlapot bizonyos nézőpontból tra96