Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1955. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 1)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Adler Miklós: Rajzmódszertani irodalmunk

péznak, más nézőpontból pedig ilyen, vagy olyan általános négyszögnek érzékelik. Az 57. oldalon a „látszólagosság" és „valódiság" c. fejezetben a következőket írja a szerző: „A festői gyakorlat szűk szakmaiságának szempontjából ez igaz". Minden rajztanár, Balogh Jenővel egyetértve vallja azt, hogy ez igaz. Különben nem is tanítanánk. Csak az érthető ezek után nehezen, hogy miért kell erről a kérdésről 7—8 oldalon át nem egészen világosan érthető fejtegetéssel fáradoznia. Mégis nézzünk bele ebbe a fejtegetésbe. Egy tanuló konyhaszéket rajzol. „Mire kell a tanulónak törekednie?" — kérdezi a szerző. „Arra, hogy a rajzlap síkján síkszerű eszközökkel is (vonal, folt) kifejezze a valóságot, a valóságos teret, formát, stb. Hogyan fejezhetik ezt ki? Egyszerűen szólva: rögzített nézőpontból kialakult észleletét kell rögzítenie" — mondja Balogh Jenő. Hát ez érdekes. Mintha eddig úgy rajzoltattuk volna a konyhaszéket, hogy lanítványaink rajzolás közben ide-oda sétálgattak volna. Eddig is egy helyben ült a tanuló és egy bizonyos nézőpontból (rögzített nézőpontból, ha így tetszik) kellett rajzolnia a tárgyat. Menjünk még tovább. „Ne kövessük — írja Balogh— az egész rajzolási feladatot, csak egyetlen elemre, a szék ülőkéjére szűkítsük gondolatmenetünket:" „Tanulóink így gondolkodhatnak: milyen folt felel meg az előttem lévő négyzetalakú ülőkének? Milyen folt fejezi ki az ülőke helyzetét? (most rajzlapjára néz és megpróbálja bele képzelni a széket). Újra a valóságot, majd a rajzlapját nézi. Erősen összpontosítja látóképzeletét, szinte belekényszeríti a rajzlapja síkjába a teret, a széket". „Most rápillant vázlatára s már nem egy általános négyszöget érzékel, hanem egy olyan négyzetet észlel, amelyik vízszintes síkban fekvő, szeméhez viszonyítva bizonyos magasságban elhelyezkedő székülőkét fejez ki — feltéve, hogy a vázlat perspektívája helyes." S még egy kis idézet: „Ezek szerint a valóságot is bizonyos elvont módon kell érzékelnünk ahhoz, hogy elvont látásérzetek a rajzlapon megjelenve az eredeti észleleteket (tehát a valóságos formát) tükrözzék." — Furcsa és nyakatekert gondolkodásmód ez. Nem beszélve arról, hogy nehezen képzelhető el, hogy a látásérzetek a rajzlapon megjelennek. Az itt a lényeg, hogy Balogh tanítványai is ellipszist rajzolnak, amikor kört ábrázolnak és általános négyszöget, amikor négyzetet ábrázolnak perspektivikusan. 7 Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 97