Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Béky Loránd: A laboratóriumi nyelvoktatás egyes kérdéseiről

művében (12:1031) azt is megmondja, hogy ezek a fonetikai gyakorlatok legnagyobbrészt utánzó, ismétlő gyakorlatok. A szakirodalomban további utalást is találunk a konkrét gyakorlati munkára. Tarján (25:363) erről így ír: „Első gyakorlatainkban arra törekszünk, hogy a hallgató füle szokja meg az idegen nyelv hangrendszerét és hanglejtését ... Az idegen nyelv hangjait pontosan hallani és reprodukálni nem könnyű dolog. Ugyanez a helyzet az intonációs gyakorlatokkal kapcsolatban is. Ezek a gyakorlatok képezik az első lépést a kiejtés javításában." Máhrné (16:129) szerint nagyon hasznos, ha az első laboratóriumi órákat ritmusgyakorlatokkal kezdjük. Szükséges olyan feladatok összeállítása is, amelyek az egyes hangokat állítják egymással szembe, „A laboratórium tehát — hangsúlyozza a szerző — jelentős szerepet játszik a helyes kiejtés, az artikulációs bázis kialakításában." A középiskolai nyelvoktatásban szerzett tapasztalatokat Kováts cikkéből (13:36) vett idézettel illusztrálhatjuk: ,,A kiejtés, a hangképzés automatizálását az első osztályban érezzük fő feladatunknak, s imitációs gyakorlatokat iktatunk be. Ezek felépítése is az egyszerűtől a bonyolultabb felé halad. Az első lépés egyes hangok gyakorlása szavakban, ezt hasonló hangok összevetése követi egyes szavakban és mondatokban, végül intonációs gyakorlatok formájában végigkísérik a nyelvtanulás minden fázisát. Flechter is úgy véli (5:42), hogy elemi fokon a helyes kiejtés és intonáció elsajátítása géppel sokkal intenzívebben tehető, mint hagyományos típusú órán, s az oktatónak lehetősége van kívánsága szerint közbelépnie, ellenőriznie a kiejtést. Giddey is azt hangsúlyozza (9:38), hogy a nyelvi labor lehetővé teszi a hallgató számára azt, hogy a kiejtését tökéletesítse. A kiejtés ugyanis nincs mindig egyenlő szinten a nyelvtan területén tett előrehaladással, vagy az irodalmi ismeretekkel. Lehet, hogy valaki mondattanilag helyes nyelvismeretekkel és gazdag szókinccsel rendelkezik, azonban kiejtése komoly hiányosságokat mutat. „Ez a hiányosság csak sok egyéni gyakorlással pótolható, melynek leghatékonyabb eszköze a laboratórium, és nem a hagyományos osztálygyakorlat." Ugyanakkor nem csekély az ellentábor száma sem: Lee (14) szerint kétséges, hogy a tanuló hallja-e a modellt? Ez alatt azt érti, hogy felfigyel-e a tanuló a lényeges vonásokra? Meg tudja-e állapítani, hogy eltér a modelltől, s ha igen, hol? Természetesen lehet, hogy meg tudja azt csinálni, ez azonban attól függ, mennyi rendszeres fülgyakorlaton ment keresztül. Gyakran azonban a tanuló nem hall ilyen értelemben, és nincs tudatában annak, milyen hibákat követ el saját beszédében. „Ugyanis — és itt hivatkozik George-ra (8:135), aki így fogalmaz — „Van okunk azt gondolni. . ., hogy az ember hallása a beszédszerveinek izom-irányításától függ, tehát ha nem tud megformálni egy hangot, akkor valójában nem is úgy hallja, mint azok, akik ki tudják mondani és ezért nem tud utánozni. Ez természetesen nemcsak szegmentális, hanem a nyelv prozódiai és más elemeire is vonatkozik. Ha így áll a helyzet, akkor csak az idejét vesztegeti a diák, és a tanár rövid és alkalomszerű megfigyelése keveset segít a dolog helyrehozásában. Kétségtelennek tűnik, hogy — hacsak az idegennyelv-tanuló nem ért el a kiejtés tanulásában egy igen magas fokra, akkor — az osztályban folyó szóbeli munka sokkal hatásosabb eszközöket nyújt az osztály kiejtésének javítására, ha ezt egy fonetikailag képzett tanár vezeti, aki maga is jól beszéli az idegen nyelvet. A tanár gyorsabban felismeri, ha a tanuló nem hallja a helyes és helytelen közti különbséget, és gyorsan tudja irányítani, hogy a tanuló meghallja, hogy a kettő között van különbség, és mi a különbség. Mindkét irányban azonnali a visszakapcsolás. „Friedman (7:57), Nyomárkay (18:31) és Polgár (20:51) is ellene van a laboratórium alkalmazásának a fonetikaoktatásban. Friedman szerint a hallgatók nagy részének már helyesen kell tudni kiejteni a szavakat, mielőtt a fülkébe kerülnek. „A helyes kiejtés tanítása a tanár feladata és ezt a teremben kell végezni". Nyomárkay gyakorlati tapasztalatai szerint kis létszámú elsőéves tanulókörében többet jelent egy élő fone6 81