Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Béky Loránd: A laboratóriumi nyelvoktatás egyes kérdéseiről

tikai gyakorlati óra, mint laborban. Polgár is nagyon kategorikusan fogalmaz: „A kiejtés és intonáció olyan részfeladat, amit a tanuló kizárólag tanári irányítással végezhet és csakis az órán. Bármilyen fejlett is lesz a technika, magnetofonok és nyelvi laboratóriumok légiói sem szoríthatják ki a tanárnak a hangtani megalapozásban, a hangtani jelenségek felismerésében és tudatosításában végzett szerepét. Allen (1:3) úgy véli, hogy egy magnetofon is tökéletesen megfelel a fonogrammok érzékeléséhez, s további érveket hoz fel a nyelvi labor ellen. Nézeteivel Freudenstein (6) száll szembe, ellenérvekkel cáfolja Allent, s az előbbiekre azt válaszolja, hogy a minden tanuló számára biztosított állandó folyamatos megnyilatkozási lehetőség feledteti az esetleges problémákat. Stack (24:153) is elismeri, hogy: ,,a hallás nem olyan egyszerű, mint azt először gondoljuk. Az intenzív meghallás nem jellemző tulajdonsága a tanulónak. A beszéd — ami alatt az utánzó utánmondást értjük jelen esetben — akkor okoz nehézséget, ha olyan hangról van szó, amelyek az anyanyelvében nem fordulnak elő. Meg kell találni az utat, módot ennek megtanítására." A könyvében meg is adja azokat a gyakorlatokat, amelyeket alkalmasnak tart a fonetika tanítására. A nézetek helyességét, a különböző vélemények közötti eligazodást voltak hivatva segíteni kísérleteink, hisz az ellentétes nézetekben csak azok eredményeként lehet állást foglalni. 34, egyenként mintegy 5 perces fonetikai gyakorlatot készítettünk. A gyakorlatok nem a különböző fonetikai könyvek gyakorlatainak adaptálása, hanem szavak, mondatok olyan gyűjteménye, amelyben az adott fonetikai probléma hangjainak, hangkapcsolatainak összeválogatása Guberina (15) verbotonális módszere alapján történt. Vagyis az egyes hangok rezgésszámát és az izomműködés feszességét hoztuk korrelációba. A gyakorlatokat Heves megye 3 (Gyöngyös, Heves, Vámosgyörk) általános iskolájában tudományos igényű kísérlet formájában végeztük. Módszerünkben, mely alapján a fonetikaoktatást végezzük, sajátosan keverednek a „tudatos kiejtéstanítási" és az „imitativ" metódusok. Az osztálytermi előkészítő munkában szükséges mértékben magyarázzuk a kiejtést, míg a laborgyakorlat teljesen az utánzáson alapul, építve arra a tényre, hogy kisgyermek artikulációja még nagyon plasztikus, jó az utánzóképessége, és tökéletesebb a füle is. Véleményünk szerint csak ez a forma alkalmas a fonetika laboratóriumi oktatására, mert tudatosításra még a vizsgált korcsoportnál is szükség van esetenként, ugyanakkor pedig a labormunka csak az utánzásra építhet. A tapasztalatok igen kedvezőek. A kísérletet végző tanárok beszámolói szerint a tanulók felismerik a modellt, jól utánoznak, s könnyebben ejtik ki még a soha nem hallott szavakat is. A kísérleti oktatás valamennyi osztályban egyszerre kezdődött meg. Ez abból a szempontból kedvező, hogy van összehasonlítási alapunk arra nézve, mennyiben eredményesebb a fonetikatanítás ott, ahol a gyakorlatok új anyagként jelentkeznek (5. osztály) mint azokban az osztályokban, ahol kialakult, esetlegesen hibás, de megszilárdult ismereteket, készségeket kell lebontanunk, s újakat kialakítanunk (6—8. osztály). Hátrányos viszont abból a szempontból, hogy nem tudjuk milyen lenne tanulóink kiejtése a 8. osztály végére, ha azt 4 éven keresztül ilyen vagy ehhez hasonló gyakorlatokon keresztül csiszolgatnánk, alakítgatnánk azt. A felmérés eredményeként az alábbi osztályzatstatisztikát kaptuk: (A továbbiakban a kísérleti osztályt k

0-lal, a kontroll-„osztályt" c

0-lal jelöljük.) 5. oszt. 6. oszt. 7. oszt. 8. oszt. k

0 4,4 4,3 4,2 4,1 84,8% 83,9% 81,7% 82,4% c

0 2,6 2,7 _ 2,7 2,9 59,5% 61,7% 59,8% 65,9%. 82