Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: Az Iskolatelevízió műsorainak optimális hatásfokkal történő beépítése a pedagógiai folyamatba

A tapasztalt differenciáltság egyik okát az iskolatelevíziós műsort felhasználó pedagógus attitűdje különbözőségében mutattuk ki. Attitűd szempontjából alapvetően két csoportba sorolhatók a pedagógusok: a) a médiumban rejlő lehetőségeket felismerve, sikerélmény birtokában, a még eredményesebb munka reményében, meggyőződésből fakadóan alkalmazzák a televíziót; b) hozzá nem értésből (telepedagógiai, oktatástechnikai stb.) adódó negatív élmény, egyegy kevésbé sikeres műsor után levont messzemenő következtetés, kényelmi szempont, a hagyományoshoz való ragaszkodás miatt közömbösek a médium iránt, esetlegesen csak külső ösztönzésre használják fel, illetve egyáltalán nem élnek vele. „Az ember erőfeszítésre való hajlandósága elsősorban attól függ, hogy mi a beállítottsága a tevékenység erőfeszítést kívánó céljával kapcsolatban." A nevelői beállítódás kétségkívül egyik fontos függvénye a hatékonyságnak, ahogyan arra A. L. Edwards, Brisk, Issing, Kösel, Pettinger, Presszman, Steimle is rámutat. Kétségtelen, hogy „a televíziós oktatás hatékonysága lényegében függ az osztály tanárnak az új eszköz iránti érzelmi beállítottságától, a televíziós adások elfogadásától, és a közös cél érdekében végzett közreműködéstől."

1

8 Saját vizsgálataink alapján levont konzekvenciák megegyeznek Handk Katalin kutatási eredményeivel, illetve a szakirodalomban — pl. Goetzinger, Hordaway, Valentine, Schramm — található megállapításokkal, miszerint a középiskolában dolgozó pedagógusok attitűdje lényegesen negatívabb az iskolatelevíziós műsorok felhasználásával kapcsolaA bábok szerepe egyre jelentősebb a kisiskolásoknak szánt műsorokban