Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Nagy József: A Heves megyei munkásság harcai az 1905—1906-os belpolitikai válság idején
sorolt községeket azonban nem vehetjük teljesnek, mert az egész pétervásári járás kimaradt és nem szerepelt benne Tiszanána sem, ahol pedig igen erős volt a földmunkásmozgalom. Mivel a városokra vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal, de tudjuk, hogy Egerben 1906-ban 900 fölött volt a szervezett dolgozók száma, s Gyöngyösön és Hatvanban is több száz, úgy érezzük, nem járunk messze a valóságtól, hogy 1906-ban 2500 körül volt a megyébe járó szocialista lapok példányszáma. A helyi munkásság politikai fejlettségét és határozottságát mutatja az orosz forradalomra való reagálásuk. A decemberi moszkvai felkelés után 1906. január 21-én a szociáldemokrata párt egri szervezetének gyűlésén az egybegyűlt munkásság határozatot fogadott el, amelyben kifejezi együttérzését Oroszország harcoló proletariátusával. „A gyűlés örömmel üdvözli az orosz forradalmi eseményeket, miáltal alapjaiban megrendült a minden bűnökkel telített abszolutisztikus kormányzat, és az eddig rémes állapotban senyvedő orosz népnek megnyílt az út a szabadság és a kulturális fejlődés felé. A gyűlés a legmélyebb rokonszenvét fejezi ki mind ama harcosok iránt, akik Oroszországban a szabadságért küzdöttek, legfőképpen pedig ama férfiak és nők iránt, akik szociáldemokrata alapon állva együtt vívták a harcot, mert azoknak köszönhető elsősorban, hogy a különféle üldözések dacára is, évtizedes fáradhatatlan munka után az eredmény létrejött. A gyűlés kimondja, hogy a magyar proletariátus kötelességének tartja, hogy támogassa minden rendelkezésre álló eszközzel áldozatait annak a harcnak, melynek győzelme egyszersmind az ő győzelme is." 5 7 3. A munkásság gazdasági harcai a) Az ipari munkások bérmozgalma 1905-ben A földmunkások nagyarányú szervezkedése mellett 1905-ben elenyésző a gazdasági követelésért folytatott küzdelem. Maga az alispán azt állapítja meg, hogy ,,egyes helyeken a birtokokon a munkásoknak az aratási munka alatti sztrájkba lépése is előfordult, de mindezen esetek enyhébb lefolyásúak voltak és komolyabb hatósági beavatkozásra nem volt szükség". 5 8 Igaz ugyan, hogy a napszámbérek az előző évhez viszonyítva megyei átlagban 20-40 fillérrel (15—20%) emelkedtek, de a megélhetési költségek emelkedése ennél nagyobb arányú volt, s ez nem indokolja különösebben a munkások beletörődését. A kisebb mértékű bérharc inkább azzal magyarázható, hogy a nagyobb szervező munka mind az újjászervezettek, mind a szociáldemokraták részéről ekkor indult meg, s ez a földmunkásokat olyan hitben is ringatta, hogy követeléseiket esetleg törvényes úton is érvényesíthetik. Az ipari munkások bérmozgalma viszont nagy erővel robbant ki már az év elején. Különösen az építőipari dolgozók vívtak nagy bérharcokat ebben az évben. A sort az akkor Heves megyéhez tartozó Pásztó kőművesei nyitották meg 1905. február elején. 38 kőműves és ács óránként 10 filléres béremelést követelt a munkaadóktól. Mivel az egyeztető tárgyalások nem vezettek eredményre, kimondták a sztrájkot, amely 40 napig tartott. 5 9 A sztrájk béremeléssel fejeződött be. Alig ért véget a pásztói sztrájk, amikor március közepén kitört a gyöngyösi építőmunkások nagyarányú bérmozgalma. A munkások minimálisan 4 fillér órabéremelést és a munkaidő félórás csökkentését követelték. Az egyeztető tárgyalások nem vezettek eredményre, így a munkások beszüntették a munkát. A bérharcban hivatalos megállapítás szerint 250 dolgozó vett részt, a korabeli helyi lapok azonban 3—400 emberről írtak. 6 0 285
