Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Vadon Lehel: Upton Sinclair világnézete a magyarországi kritika tükrében

művészet erejével azoknak váljék szószólójává, agitátorává. Sinclairnél viszont a szocialista írói alkotásnak ezen feltételei csak félig vannak meg, ezért ,,nem mondja ki a végső szót, megáll félúton". A szocialista világnézet hiányosságai Sinclairnek azokban az írásaiban mutatkoznak meg, amelyekben az amerikai sajtót, az amerikai egyetemeket, a kapitalista művészetet mutatta be. Csupa leleplezés, kritika, felháborodás és határozatlan reménykedés egy jobb jövőben, amelyhez vezető út homályos és bizonytalan. Sinclair nagy erőssége, a leleplezés domborítja ki legjobban nagy gyöngeségét: a félúton való megállást. „A legkiélezettebb, leplezetlen ténymegállapítások csonkán merednek az olvasóra, aki várja, hogy mi követ­kezik mindebből. De ezt a várakozást Sinclair a legritkábban elégíti ki." 7 Az ember nem lehet marxista csak a kapitalizmus gazdasági szerkezetének megítélésében — írta Vajda — és más valami az ebből a szerkezetből folyó egyéb jelenségek: sajtó, oktatás, politika, vallás, tudomány stb. megítélésénél. Sinclair éppen ebben az értelemben nem marxista. „Hiányzik nála a marxizmus világnézeti egysége és ennélfogva társadalomkritikai írásaiban újra meg újra fel kell fedeznie azokat a rugókat, melyek az általa kritizált jelenségek mögött hatnak. Nem mintha ő eleve nem tudná, hogy ezek a rugók a kapitalista termelés­ben rejlenek, azzal is tisztában van, hogy mindezen csak a szocializmus segíthet, csak éppen ennek a szocializmusnak a mibenléte, a kapitalizmussal való kapcsolata, a kapitaliz­mustól a szocializmusig vezető folyamat és ennek fázisai nem világosak előtte; nincs meg a kellő érzéke összefüggések iránt és így pompásan megírt regényei és tanulmányai is külön­álló, merev, bezárt darabok maradnak . . . Sinclair írói főerénye: a tényeknek szinte tudo­mányos pontosságú összehordása és feltárása, problémájának messzemenő konkretizálása, hibává válik e ténycsoportok merev elszigetelése által és azzal, hogy elmulasztja kellőkép­pen hangsúlyozni azt az összefüggést, mely e részletek és a nagy egész meg a részletek és másfajta részletek között van. Ez a hiányosság azonban közvetlen következménye a marxista világnézet iránytű nélküli érzelmi és kultúrkritikai szocialistáskodásnak." 8 A marxizmustól távol eső világnézete miatt Vajda végső következtetésében, Upton Sinclair nem proletáríró, nem szocialista művész. Sinclair munkásságának hiányosságait és saját megállapításait Jack London irodalmi pályájával próbálta igazolni, amely bizonyí­totta, „hogy egy művészileg egészen magasra felfokozott szocialista irodalmi alkotás nem zárja ki, hanem megköveteli a szocialista világnézetet. . ." és megmutatta, „hogy mily pompásan lehet irodalmilag feldolgozni és művészileg alakítani a marxizmus tanításait". 9 Vajda Sándor tanulmánya éles vitát váltott ki a folyóirat olvasói, de különösen a 100% és a Munka című folyóiratok szerkesztői között. A 100% 1928 harmadik számában a folyóirat szerkesztősége válaszolt K. A. olvasó levelére, aki visszautasította Vajda megállapításait. K. A. véleménye szerint a cikkíró célja Sinclair „lekicsinylése" volt. 1 0 A 100% szerkesztősége megvédte Vajda írását, hangsú­lyozva, hogy a folyóirat fő célja a marxi ideológia terjesztése, tisztázása és alkalmazása az élet minden területén. Kérik K. A.-t, hogy gondolkozzék el Vajda cikkének egyik legfon­tosabb megállapításán, amely meggyőzi majd, hogy Sinclair szocializmusában polgári ele­mek mutathatók ki: „Sinclair műveinek a fő szabálya: az erkölcsiség, éspedig a min­denkire egyaránt érvényes erkölcsi törvény alapján űzött társadalomkritika." 1 1 A 100% 1928 negyedik számában a Sinclair-kérdés körül kerekedett vitát összegezte Vajda Sándor. Vajda ismételten kifejtette, hogy Sinclair szocialista íróként való értékelése téves általánosításból adódik. Sinclair egyes művei, például a Jimmie Higgins vagy A mo­csár, valóban a forradalmi marxizmus eszmekörében mozognak, tévedés azonban életmű­vének egészét szocialista alkotásként értékelni. Sinclair világnézetének és életfelfogásának képét művészetének egésze adja: „Akármennyi marxizmust magyarázhat is bele valaki egyik-másik művébe, bizonyos, hogy alkotásainak egészéből a legjobb akarattal sem lehet 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom