Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

elemezve megállapítható, hogy minden szempontból egyszerűsítésre törekedett, így a nominális deklináció (főnév, melléknév stb.) bár a cseh nyelven alapszik, nagyon közelít a szlovákéhoz. Az élőt jelentő kemény tövű hímnemű főneveknél a D. Sg. és a L. Sg.-ban a cseh nyelvben két-két végződés van: -ovi, -u. Hősek eltörölte az élő és élettelen hímnemű kemény tövű főnevek deklinációja közti különbséget (az accusativust kivéve), s így az említett két-két végződés helyett csak egy-egy szerepel nála: D. Sg. ,,-u", L. Sg. ,,-e", melyek megegyeznek az élettelent jelentő hímnemű kemény tövű főnevek megfelelő eseteinek végződésével. Többes számban a fonetikai változtatások következtében az ,ü"-ból a genitivusban „ov", a dativusban pedig ,,-om" végződés lesz. A többi cseh flexiókat szlovákkal cseréli fel, így a kemény tövű hímnemű főnevek többes számú deklinációja a dativusban használatos ,,-ami" kivételével teljesen azonos a megfelelő szlovák deklinációval. A lágytövű hímnemű főnevek flexiói csak egyetlen esetben (L. Sg. ,,-i") tér el a már megállapított deklinációtól. Könnyíteni akart azáltal is, hogy nála a ,,g,k ch" hangok elvesztették a cseh nyelvben rájuk jellemző fonetikai sajátosságaikat, ezért változatlanul maradtak bármely végződés előtt (N. Pl. — Slováki, Őechi, L. Sg. — zake). Észrevehető azonban bizonyos következetlenség ebben az egyszerűségre való törekvésben. G. Sg.-ban, ahol bizonyos főneveknél hangkiesés következik be, követte el többször ezt a hibát: N. Sg. — den, G. Sg. — dna, de tíden — tídena. A kemény tövű nőnemű főnevek deklinációjánál különösebb egyszerűsítéseket nem hajthatott végre, mivel a cseh nyelv itt meglehetősen rendszeres. Csupán ortográfiailag módosultak a szavak, illetve a végződések, mint ahogy erre már korábban is rámutattunk (G. Sg. — zeny > zeni, L. Sg. — zené > zene stb.). Annál radikálisabban kellett átformálni a cseh lágytövű nőnemű főnevek flexióit, mivel azokról korántsem lehet elmondani, hogy egyszerűek. HoSek itt szinte teljes egészében átvette a szlovák deklinációt, egyedül a többes szám dativus és locativus ,,-iam", illetve ,,-iach" szlovák végződéseiből hagyta ki az „i"-t. Ehhez hasonló flexiók vannak a csehben mássalhangzóra végződő nőnemű főneveknél (krev, postel, tramvaj), csak itt a végződés G. Pl.-ban ,,i". Változatlanul maradt a kemény tövű semlegesnemű főnevek deklinációja egyes számban, többes számban pedig a hímnemű és a nőnemű főnevek többes számának analógiájára szlovák lett (kis kivétellel): szlovák — mestá, HoSek — meste, mest, mestom stb. Az ,,-e"-re végződő „pole" típusú főnevek, hogy közeledjenek a „mesto" típusú főnevekhez, a szlovák deklinációt követték. I. Sg.-ban viszont ,,-em" a végződés, mint ahogy a csehben és a „mesto" főnévnél volt. Többes számban az előbbi paradigmától a locativusban tér el, ahol a végződés ,,-och",mint ahogy a hímnemű főneveknél (poloch). A cseh nyelvben „í"-re végződő semlegesnemű főnevek Hőseknél „é"-re végződnek N. Sg.-ban (znamené, stavené), és ennek megfelelően deklinációjuk egyes számban a „pole" szóval egyezik meg, többes számban pedig a mássalhangzóra végződő nőnemű főnevekével azonos (de N. és A. ,,-á"). Azok a semlegesnemű főnevek, amelyek általában élőlények kicsinyeit jelentik (kufe, vnouce stb.) a cseh nyelvben a deklináció során egyes számban a szótőhöz ,,-et", többes számban ,,-at" szuffikszumot kapcsolnak (a nominativus Sg. és az accusativus Sg. kivételével). HoSek a két különböző szuffikszumból csak az ,,-at"-ot használta (ahogy a szlovák nyelvben van), valamint a N. Sg. és az A. Sg.-ban is ,,-a"-ra cserélte a cseh ,,-e" végződést (kura, devca). A deklinációban azonban mégsem fogadta el a szlovák mintát, hanem egyes számban a szuffikszum kivételével meghagyta a csehet, többes számban az ,,-at" szuffikszumhoz a lágytövű semlegesnemű főnevek (pole) végződései kapcsolódtak (az A. és a G. megegyezett). Nem túl sok figyelmet szentelt a rendhagyó főnevek deklinációjának, hogy azonban mégis meghagyta őket, az abból látható, hogy az „oöi, usi" főnevekhez szlovákhoz hasonló flexiókat fűzött (szlo214