Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Szőke Lajos: Mesterséges szláv nyelvek a XX. században

MESTERSÉGES SZLÁV NYELVEK A XX. SZÁZADBAN SZŐKE LAJOS (Közlésre érkezett: 1978. december 29.) A szláv nyelvek sajátosságából adódóan már évszázadokkal ezelőtt felmerült egy közös szláv nyelv létrehozásának a gondolata. Többen az egyházi szlávban látták azt az eszközt, melynek segítségével a szlávok közti kulturális együttműködés megoldható lett volna. Sokan közös ábécével és egységes szláv szókincs kidolgozásával próbálták elérni a szlávok kölcsönös nyelvi megértését. A XIX. században pedig már egészen sajátos nyelvtervezetek, mesterséges szláv nyelvek is születtek.

1 Ezek a nyelvi törekvések szinte mindig valamilyen politikai elképzeléshez kapcsolódtak, amelyek ritkán támaszkodtak reális alapokra. A XX. században az indítóokok már egészen máshol keresendők. A kapitalizmus fejlődése következtében a kulturális termékek cseréje mellett a kereskedelem és az ipar követelte volna meg a szlávok közötti könnyebb megértést. Nem véletlen tehát, hogy a XX. századi mesterséges szláv nyelvek szerzői nem kimondott filológusok és nem is politikusok, hanem a kapitalista termelésben aktív részt vállaló egyének, akik a szláv közvetítő nyelvben is elsősorban gazdasági előnyök forrását látták. Egy másik irányzatot képviseltek azok, akik az I. világháború közeledtével a gazdasági-kereskedelmi célokhoz kapcsolták a szláv nemzetek közötti összefogás eszményét is. Ha összehasonlítjuk a XIX. és a XX. századi nyelvtervezeteket, megállapíthatjuk, hogy az utóbbiak sokkal egyszerűbbek, logikusabbak, és ennek következtében megtanulásuk is jóval kevesebb energiát igényel. A dolgozat szűk keretei miatt csak vázlatosan mutatjuk be a XX. században létrehozott mesterséges szláv nyelveket. Hoíek, Ignaz (1907)

2 HoSek a Monarchia szlávjainak kívánt volna egy leegyszerűsített, logikus elvekre épült közvetítő szláv nyelvet adni. Mivel a Monarchia legnagyobb szláv népe a cseh volt, ezért össz-szláv nyelvét is erre alapozta. A cseh ábécét, fonetikát az egyszerűség szem előtt tartása érdekében le kellett egyszerűsítenie. így az „ou" diftongusból „u", a speciális cseh „ü"-ból „o/v/", a „h"-ból „g," a szótagalkotó „l,r"-ből „le,ol,el", illetve „re,

er" lett. Elhagyta a „F'-t, a lágy mássalhangzók jelölésére pedig nem a hagyományos (') jelet használta, hanem a ,j" betűt (dj,tj). Változatlanul marad meg a lágy Az „$t, vz" hangkapcsolatokat is módosította „Sí", illetve „vez"-re. Ezeknek a változtatásoknak a következtében csökkent a lágy mássalhangzóknak a száma, és így a nyelv ukránra, de inkább a délszlávra lett hasonló

3. Megmaradt a cseh nyelvre jellemző hangsúly a szó elején, valamint a kvantitás is, amit azonban nem kellett jelölni. Az össz-szláv nyelvet szerb cirillikával is nagyszerűen lehetett írni, amire a könyv végén maga a szerző is hozott példát. Nyelvének morfológiai részét 213