Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Kaló Ferenc: A. I. Herzen a korabeli orosz és francia színházról

adásait. Berlinből, Kölnből, Brüsszelből számolt be barátainak egy-egy színházi sikerről, vagy éppen elégedetlenségéről. (14) Élményeket, tapasztalatokat gyűjtve, befogadva mindent, ami jobb mint hazájában, 1847. március 25-én érkezett Herzen Párizsba. A kezdeti nagy remények hamarosan szertefoszlottak, hiszen szembetűntek a burzsoá társadalmi rend ellentmondásai, a burzsoá civilizáció korlátai — képmutatása, morális lezüllése, népellenessége. Ezeket erősítették Herzenben a párizsi színházi élmények is, amelyekről előbb Scsepkinnek (1847. április 11.), majd a nagyobb nyilvánosságnak szánt „Levelek az Avenue Marigny-ről" írásában számolt be. (1847. június 3. és 1847. június 20.). E levelek tanúsága szerint Herzen elvárása — az élet lényeges, aktuális kérdéseinek felvetése — a francia színházban nem talált kielégítést. Az éles vagyoni, társadalmi különbségek tükröződéseként a színházakban játszott darabok zöme a polgárság sekélyes ízlésének felelt meg, vagyis „ . . . a színpad mintegy a közönség kiegészítéséül szolgál,. . . sehol a legkisebb érdeklődés. . . a kor kérdései iránt,. . ." (15). A valamikor forradalmi francia burzsoázia elvesztette már érdeklődését a politika iránt, csupán a bármi áron történő meggazdagodás érdekelte, szembefordult mindennel, amiben uralmának kikezdését, legcsekélyebb veszélyeztetését látta. E polgárságot a hazug, álszent képmutató morál jellemezte, s mivel pénzével mindent megvásárolhatott, az ő világképe, életfelfogása uralta a színpadokat is. Ez pedig a színházi élet ellaposodásához vezetett, hiszen a burzsoázia szórakozása, színházba járása is képmutató öntömjénezés, olyan műveket nézett szívesen, amelyek őt kedvező színben tüntették fel, olyannak ábrázolták, amilyennek magát szerette volna látni önmaga s mutatni mások előtt. Herzen kíméletlenül őszinte szókimondással rántotta le a leplet erről az életfelfogásról, mutatta meg a burzsoázia valódi arculatát, pellengérezte ki sajátosan értelmezett, álszent morálját. Meglepő volt számára, hogy a korábbi időkben a politikai célzásokkal teli vaudeville-eket is remekül értő közönség a 40-es években a párizsi színházak kétharmadában napról napra az ízetlen kuplékkal tűzdelt darabokat élvezte, csak ilyeneket várt — s mert ezért fizetett — ilyeneket kapott a színműíróktól, akiknek darabjaiban „ ... a művészi értéknek halvány szikrája sincs." (16) E kedvelt színpadi szerzők közül E. Seribe volt a legdivatosabb, aki ismerve a polgárság ízlését, igényét, mindent megtett, hogy azt kiszolgálja. Olyan színben tüntette fel a burzsoáziát, hogy az „ . . . meghatódva saját jótékonykodásán, üzleti hősiességén és bolti költészetén, könnyezve nézi a Seribe által életre hívott alakokat. Felismerik magukat és eszményképeiket e hősökben . . ." (17) Herzen a közönség ízlésének sekélyességén, egyes szerzők gátlástalanul talpnyaló művein túlmenően azt is kénytelen volt konstatálni, hogy ez a színházi légkör a színészekre is sorvasztólag hatott. Az általános igazság: a jó színész is csak jó szerepben tudja igazán kibontakoztatni tehetségét — itt visszájára fordult. A kimagasló tehetségek jó része is csak olyan szerepeket kapott, amelyek nem jelentettek igazi művészi feladatot, estéről estére mintegy önmagukon erőszakot téve léptek színpadra, semmiségekre, olcsó ízetlenségekre fecsérelve erejüket, tehetségüket. Herzen keserűen tapasztalta, hogy ez a színpadi világ „ . . . milyen tehetségeket nyel el, tesz tönkre, forgácsol szét, milyen nagy színészek válnak ripacsokká, nyúlnak olyan eszközökhöz, fogásokhoz, amelyektől lelkük mélyén maguk is irtóznak ..." (18) - példaként hozva a kitűnő színészt, Levasseur-t. Természetesen Herzen azt is meglátta, hogy nemcsak ilyen színház létezett a századközép francia fővárosában, hanem volt egy másik Párizs, egy másik színház, egy másik közönség is. Ez a másfajta közönség — „... a cenzuson kívül állók ..." (19) —, vagyis a munkások, szolgák, mosónők stb. nem a fenti színházakat látogatta. E közönségnek a szórakozása is éppoly egyszerű és őszinte volt (bálok, szabadtéri komédiák), mint ami egész egyéniségüket, életmódjukat jellemezte. Ha mégis színházi belépőre tudott 207