Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai

nem lehet túl könnyű — netán sablonos - győzelmeket aratni. Sokszor a pontos, egyértelmű „írói" megoldás hiányában, maga az olvasó—néző kényszerül teljesen egyéni véleményalkotásra. Visszatérve Rozov hőstípusaihoz immár irodalmi tény, hogy a „rövidnadrágosokat" nagyszerű érzékkel formálta meg az író, míg a mai felnőtt alakjait már kevésbé színesen tudja ábrázolni. Találóan vázolja fel egy-egy jellegzetes vonásukat, néhány karakterisztikus jegyüket, de a mai hőst, a maga egészében, komplex bonyolultságában nem nagyon tudja megragadni. Az újabb felnőtt figurák elsősorban erkölcsi természetű kérdésekkel viaskodnak, s a maguk szemével és eszével akarnak mindenről bizonyságot szerezni. A rohamosan változó, fejlődő élet a régitől sokban eltérő, másféle etikai elveket is magával hozott, s a harmincas-negyvenes rozovi hősök több kényes kérdésben bizonytalanul vagy felemás módon döntenek. Az erkölcsi problémák iránti fokozott érdeklődésről és azok sokirányú kiszélesedéséről Kardos László, a szovjet irodalom rangos értője ezt írj a: „Az új írókat — s tegyük hozzá: az olvasókat is! — izgatják, vonzzák az erkölcsi kérdések. Úgy érzik, van abban valami ahumanisztikus, ha az író elnyomja vagy éppen elfojtja erkölcsi indulatait, morális indítékú rokon- és ellenszenveit. S bizonyára azt is érzik, hogy az emberi élet ahumanisztikus elemei valahogyan károsak lehetnek a politikus célszerűség szempontjából is. A jelenségek morális latolása persze nem hiányzott az előző írók munkáiból sem, csak éppen a szempont volt általában súlytalanabb, mint az újaknál. Régebben a politikai hűség és e hűség mindenen átütő ereje volt az eszmény és kritérium, most a politikai morál mellett a magánélet erkölcse is fájdalmas és makacs töprengések tárgya." (4) Az írót foglalkoztató erkölcsi kérdések, morális problémák között elsőként a Lakodalom napján-ban (1964) fogalmazódik az egyik legkényesebb, — egyelőre még vázlatosan és eléggé erőtlenül — nevezetesen az, milyen veszedelmes és tragikus, ha a szív vágyakozása nem esik egybe az ember társadalmi-etikai kötelmeivel. Rozovot már régóta foglalkoztatták a kötelesség és az érzelmi vágyak egybeesésének, illetve kongruenciájának problémái. Ez a téma - természetesen más-más intenzitással — már felhangzott a Felnőnek a gyerekek és az Udvarol a gyerek című színművekben is. Az említett drámában Nyura Szalova és Mihail Zabolotnij egybekelése, majd hirtelen szakítása még csak az emberi kapcsolatok első kényes állomását exponálja. Az író tárgyilagosan és lakonikusan ábrázolja a két fiatal viszonyát és útját az esküvőig, majd felforrósodik a dráma az eküvői aktus után, mikor az újdonsült feleség tévedhetetlen megérzéssel rádöbben arra, hogy félje és annak ifjúkori szerelme, a Leningrádból diplomával hazatért szép és okos Klava között az érzelmi kötődés erősebb mint valaha is volt. Ezért a lakodalmas asztalnál Nyura hisztérikus őszinteséggel lemond Mihailről, nem akarván életét végleg összekapcsolni a szeretett, de őt nem szerető férfival. A Lakodalom napján lényegében két-főszereplős dráma. A mű legfőbb etikai kérdéseire — becsületesnek lenni vagy annak látszani, tisztességgel élni vagy tisztességesnek tűnni? — Nyura és Mihail figuráján keresztül próbál válaszolni az író. A férfi házasságával három embert tett szerencsétlenné, Nyurát, Klavát és önmagát. Személyes drámája közvetve újabb érzelmi tragédia okozója lett, mert a benne feszülő érzés és kötelesség küzdelméből az utóbbi került ki győztesen. A férfi Klavát szereti, de adott szava Nyurához köti. Úgy érzi, akkor marad tisztességes, becsületes ember, ha nem bújik ki erőszakkal a vállalt kötelezettsége alól. Mihail látszólag erős akaratú ember, aki a drámai tetőponton sem okoz csalódást. Valójában azonban passzív figura, hiszen áldozatkész tette — a kötelesség nevében — végül is engedelmesség a körülményeknek, a megszokásnak, a sablonos formuláknak. A konokul vállalt „így kell lenni"-szerű, merev kötelesség-értelmezésben a dogmatikus etikai normák maradi jegyei ismerhetők fel. Ebben az értelemben Mihail akarat185