Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Dr. Hekli József: Viktor Rozov hőstípusai

lanul is egy hamis, idejétmúlt erkölcsi felfogás képviselőjének mutatkozott. Zabolotnij maga is áldozat lett, a kötelesség egysíkúan értelmezett felfogásának az áldozata. S ebben gyökerezik a figura bonyolultsága és drámaisága. Nyura Szalova más értelemben vitt véghez ,hőstettet" mint Mihail, a lány megálmodott boldogságát tépte ketté, mégpedig akkor, mikor az már „de iure" is elismertetett. Nyura elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy kiszakítsa magát az illúziók hamis világából, s bátor tettével a dráma igazi hősévé emelkedhessen. Finom erkölcsi érzékével a férfi fölé magasodott. Nyura Szalova már nem kislány, huszonhat éves, viszonylag tapasztalt nő, akinek élete a munkában és a régóta remélt szerelem várásában telt el. A nagy pillanat beteljesedésekor, az esküvői lakoma felfokozott érzelmi-hangulati miliőjében mutatkozott meg a látszólag egyszerű asszony nemesen magasztos erkölcsi nagysága. Hisztérikus jelenetben lemond a boldogságról, hogy a halálosan szeretett férfi mással boldog lehessen. Szétszakítja tragikus megrendüléssel a szerelmet, hogy az a másik asszonnyal tovább élhessen. Nyura figurájában Rozov egyik újszerű és érdekes felnőtt hősét állította színpadra. Az önmagával és az egész élettel perben álló rozovi felnőttek egy másik érdekes figurája Szergej Szorokin (A bohóc 1966). A negyven felé járó férfi lába alól kicsúszott a talaj, erkölcsileg „megrokkant", s az egykori szépreményű tudósjelöltből csupán egy üdülő mindenese, „bohóca", azaz be nem teljesült ifjúkori álmainak parafrázisa lett. A drámában csupán Szorokin jelenével ismerkedhetünk meg, hiszen találkozása a volt iskolatárssal, a sikeres Valentyin Szeliscsewel, a közösen szeretett lány Galina felemlegetése, nem sok támpontot nyújt a múlt teljes megértéséhez. Ily módon a szétszabdalt események eleve nem teszik lehetővé a főhős jellemének minden oldalú kibontását és mélyebb megértését. A bohóc hősével ellentétben az Érettségi találkozó (1967) figurái szinte kivétel nélkül jól megkomponált jellemek, akik 25 év távlatából mérik fel az emberré formálódás esztendeit, s vonnak párhuzamot mai életük és az érettségi vizsga korszaka között. Mi az oka annak, hogy sok ember és emberi jellem elsilányult, deformálódott, miért adták fel oly sokan ragyogó ifjúkori elképzeléseiket, miért törődtek bele az egysíkú, unalmas, számukra érdektelen, gyakran erkölcsileg is megsüllyedt életbe — ezeket az izgalmas kérdéseket exponálja Rozov a darabjában. Az író mind a kilenc hősét — ennyien jöttek el huszonhatból a negyedszázados érettségi találkozóra — külön-külön is részletesen bemutatja. Agnyija Szabina, eszes szépasszony, jónevű, de hideg szívű irodalomkritikus, aki szereti a fényes látszatot, ezért férjet is cserélt, Olga Noszova vidéken él, s nyíltan elégedetlen életével, Ligyija Belova egyszerű tisztviselő, Makszim Petrov hangoskodó benzinkutas, Jevgenyij Puhov szolid tanár, Ilja Tarakanov, a való élettől eltávolodott kémiaprofesszor, Pável Kozin „rátarti" raktáros, Alekszandr Maskov, Agnyija második férje, jeles fizikus, s végül a főhős, Szergej Uszov — a hiú, nagyravágyó Agnyija első férje — akinek pontos kilétét az író szándékosan homályban hagyja. A „negyvenesek" a jubileumi találkozón, az újraismerkedés bizonytalan, izgalmas öröme után, a kavargó beszélgetések teremtette kényes helyzetek, s fura szituációk nyomán — néhány kivételtől eltekintve — rádöbbennek arra, hogy az életben nem a látványos sikerek, a hangzatos pozíció, a személyes karrier a legfontosabb, hanem az ember belső tartása és embersége. Rozov kérlelhetetlen biztonsággal mutatta meg, hogy mikor az ember „valakivé" lesz — mint Agnyija, az ismert kritikus, a professzorfeleség — igyekszik fokozatosan belenőni a szerepébe, felveszi az „alakot", de legtöbbször nem érzékeli vagy nem akaqa észrevenni a diszharmóniát a felvett „alak" és valódi önmaga között. Éppen ezért az író levette a maszkot hőseiről, szembesítette őket egykori önmagukkal, mikor még mindannyian egyformák, egyenrangúak voltak. Ily módon huszonöt év távlatából a legtöbben megértik, 186