Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egyik legelső erdélyi vízelemző: Neustaedter Mihály (1736-1806)

Neustaedter Mihály született 1736. szeptember 7-én Segesváron, a nevezetes szász városban. Előbb szülővárosában tanult, utóbb „magyar szóra" Marosvásárhelyre a református kollégiumba került, mint a filozófiai tagozat hallgatója. Középiskolái elvégeztével orvosi tanulmányok folytatása végett előbb Bécsbe, majd egy év múlva Erlangenbe ment. Innen egy ideig Strassburgba ment, ahol az ottani katonai kórházban sebészetet tanult a híres Le Riehe-tói. Erlangenbe visszatérve avatták orvosdoktorrá 1767-ben. Ezután egy fél évig ott marad, a kezdő orvostanhallgatóknak tartott magánelőadásokat. A gyógyítás vágya azonban hazahívta a szakképzett orvosokban igen szűkölködő Erdélybe, s ott előbb szülővárosában gyógyított, majd Nagyszebenben lett gyakorló orvos. Igen megszerette Erdély akkori székvárosát és főleg betegeit, úgyhogy nem fogadta el 1770-ben Fogaras, majd „Müllbach" meghívását, hogy rendes fizetéssel bíró megyei illetve városi főorvos (physicus) legyen. Amikor azonban 1774-ben ez a kérés Szebentől érkezett, a felajánlott megbízást elvállalta. Mint szebeni főorvos, szinte hivatalból tagja lett az erdélyi országos főorvos (protomedicus), Chenot Ádám által vezetett orvosi tanácsnak (Consessus Medicorum-nak), Chenot eltávoztakor (Bécsbe költözésekor) 1783. novemberben ideiglenesen, érthetően a helyben lakó, egyébként is jónevű Neustaedtemek kellett a consessus elnökségét és ezzel együtt a protomedicus feladatát átvállalnia [6], Külön kellett kérnie, hogy a kötelességet jelentő, de az intézkedésekhez hatalmat nem adó megbízás helyett a protomedicusi kérdést véglegesen oldják meg [7], Közben a Kancellária is megindította az üres országos főorvosi állás betöltésére irányuló eljárást. Störck báró udvari főorvos is támogatta egy új protomedicus kinevezését, amely tisztségre csak olyan személy jöhet számba, „aki nemcsak jó, alapos és tapasztalt orvos, hanem akinek egyúttal fertőző betegségek (pestis) és járványok ügyében is vannak gyakorlati ismeretei és ismeri a helyi viszonyokat". A főorvosi tisztségre tett guberniumi javaslatot a Kancellária rendelkezése szerint a katonai helyi hatóságokkal is egyeztetni kellett. A Gubernium Neustaedtert javasolta, mint „aki eddig mesterségének tudományából, annak mindkét részéből, nagyon sokszor adott bizonyítékot" [8], Ez a javaslat összhangban volt a kortársak felfogásával. Váradi Sámuel visszaemlékezésében („Vég hagyomány levelé"-ben) 1855 ben írja: „Hazánkba eleitől fogva sok nagy tudományú, a külföldiekkel bátran mérkezhető orvosok voltak", s felsorolt 15 régi erdélyi orvos-kiválóságot. Ezek közül az első Köleséry Sámuel, a negyedik helyen Neustaedter nevét említi meg [9]. A Gubernium felterjesztését elfogadta a Kancellária, ennek alapján 1784. május 22-én II. József erdélyi országos főorvossá, másnéven protomedicussá nevezte ki Neustaedtert. így ő lett az első „bennszülött", vagyis hazai származású országos főorvos [10]. Sok levelezést találunk az irattárban ezzel kapcsolatban, amelyek azt bizonyítják, hogy a messziről jött Chenot helyzetét (fizetés, egészségügyi tanácsosi cím) Neustaedter csak jóval lassabban érhette el, ami elég szomorúnak tűnő hazai szokásnak, az idegenek körüludvarlásának tudható be. A kinevező rendelet Neustaedtert Erdély legfőbb orvosává tette, ő azonban legfeljebb a „primus inter pares" felfogást tette magáévá. Folytatta, nyilvánvalóan valamivel kisebb mértékben a betegek kezelését. Trautsch, amikor az ő életművét összefoglalta, nem is vezetői tevékenységét emelte ki, hanem orvosi humanizmusát, aki „kitűnt sok mások közül azáltal, hogy saját kényelmét feláldozta a betegek kezelése közben és hogy különleges emberszeretete volt" [5], Sokoldalú működéséből most csak két fontos, bizonyos mértékben kémiai vonatkozású területet emeljünk ki. 106