Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

I. TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Ferko Pavol: A fizikaoktatás történelmi kialakulásáról alkotott nézetek

1851-ben a függőségi viszonyban levő alacsonyabb szintű reáliskolák részére új tanterveket adtak ki, amelyek szerint a tanár a fizikát és a természeti jelenségeket a kereskedelem és a kézműipar szempontjából magyarázhatta. Rövid időn belül minden iskolában bővítették és elmélyítették a reáloktatást. A fizika népszerűsítésében említést érdemel a cseh területekről Jan Evangélista Purkyne (1787-1869) és Filip Stanislav Kodym (1811-1883). Birodalmi törvénnyel 1869. V. 14-ből a természettudományt, mint tantárgyat beiktatták a népiskolák tantervébe. A tanterv, amelyet a volt oktatási miniszter hagyott jóvá, 1915. II. 10-től a természettudományt, mint tantárgyat a 6. osztálytól önálló tantárgyként engedi oktatni. A természettudományt középfokon a honismeretbe foglalják be. Az iskolaügy fejlődését Szlovákiában nem lehet elválasztani az össz-magyarországi mezőgazdasági, kulturális és társadalmi fejlődéstől. Ez a fejlődés nem mindig volt párhuzamos a cseh területek fejlődésével, mely megnyilvánul a szlovákiai iskolaügy előrehaladásában is, és ez főleg a XVIII. század második felétől, mikoris az iskolaügy előrehaladása, az egész Magyarország keretében, érvényesül Szlovákiában is. A XIX. századtól egész Magyarországon egységes országos jelleg mutatkozik az iskolaügyben, amely kifejezésre jut külsőleg az egyforma iskolai szervezetben és a magyar nyelvnek, mint oktatási nyelvnek bevezetésében, de a nevelés-tanítás módszerében is. Főleg gimnáziumi osztályokban tanítják a fizika alapjait és mint rendkívüli tantárgyat a kísérleti fizikát. A fizikával kapcsolatban — szlovákiai területről — felsorolunk néhány személyiséget, akik a fizika tantárgy fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszottak. Matej Bél — Funtik (1684—1749), aki legelőször a besztercebányai gimnáziumban oktatott, később Pozsonyban, tanításában nem határolja el a reáltudományt. A matematikának kisebb figyelmet szentel, de hangsúlyozza a fizika, az ásványtan, növénytan, állattan, antropológia és még az asztronómia fontosságát. Michal Steigel 1811-ben könyvecskéjében, amely az iskolai oktatásról és módszertanról szól, kiemeli, hogy a népiskolákban — többek között — fizikát is kell tanítani. Daniel Lehotsky (1759—1840) a fizikában fontosnak tartja a felvilágosítást a természeti jelenségekről és követeli a kísérletek bevezetését, mellyel harcolni akar a babonák ellen is. Javaslattal él az egységes általános műveltséget adó iskolák létrehozására, a 6—15 évesek részére, melyeket a tanuló iQúság — társadalmi helyzetére és nemére való tekintet nélkül — látogathat. Ján Seberiui (1780-1857) előtérbe állítja, hogy a világ megismerésében nagyon fontos, a gyermek részére az alapfokú oktatás földrajzból, természetrajzból és fizikából. Nagy jelentőségű 1819-ben Pavel Michalka „Fizika avagy a természetről való oktatás" c. műve. Ez egy terjedelmes alkotás, amely a fizikai jelenségekről valamint a fizikának a technikában és a termelésben betöltött szerepéről ad felvilágosítást. Ismerteti az ártalmas tudatlanságból eredő előítéleteken és babonákon alapuló nézeteket, amelyek elterjedtek az emberek között, s cáfolja azokat a tudományos alapokon nyugvó ismeretekkel. A XIX. században az iskolaügynek alapvonásaiban össz-magyarországi jellege van, de sajátos szlovák jellegzetességet kap a szlovák iskoláért való küzdelemtől. Ján Kollár (1793—1852) négyosztályos nemzeti iskola megalapítását javasolja. Az ő indítványa gazdag tantervet tartalmaz, gyakorlati céllal. Más tantárgyak mellett fizikát is kellene itt oktatni. A felsőbb iskolák (a gimnáziumok kivételével) tanterve is a gyakorlati élet támasztotta követelményekre irányul. Ludovit Stur (1815—1856) hangsúlyozza a vasárnapi iskolák fejlesztését. Arra figyelmeztet, hogy ezekben az iskolákban az oktatás minél jobban alkalmazkodjon a nép 103