Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Szegedivel úgy kell eljárni, hogy eltévelyedésére bocsánatot nyerjen, de csak azon feltétel alatt, hogy elbocsátja magától azt az asszonyt, akivel aposztata hittagadó lett, a római anyaszentegyház és "szent zsinatok ellen vétkezett, nyilvánosan ígérje meg, hogy a jövőben gyanús személyekkel házában nem él együtt. Ha ezt nem teszi, nyerjen szigorú ítéletet és bűnhődjön azzal a büntetéssel, melyet bűnével kiérdemelt." „S mivel úgy hallottuk, hogy attól az asszonytól gyermekei is születtek, s a jelen idők szabadossága sok embert megtéveszt, a fegyelemtől, igaz útról és fogadalmától eltérít, könnyen élhette az asszonnyal a házasság jogait is."

6 1 Bucsay állítása több szempontból is gyenge lábakon áll. Egyrészt, mint korábban láthattuk, az 1560-as években a katolikus egyháznak létéért kellett küzdeni a városban, s a Pozsonyban élő püspök akár Mágócsy, akár Forgách kapitánysága alatt nehezen börtönozhetett volna be Egerben egy protestáns papot. Ugyanakkor viszont ismerve Verancsics határozott állásfoglalását a reformációval szemben, az is nehezen képzelhető el, hogy egy protestáns lelkésszel kapcsolatban ilyen megbocsátó magatartást tanúsítana. Itt csupán arról van szó, hogy a trienti zsinaton felvetődik a papi házasság kérdése is, s részben a reformáció, részben ennek hatására eléggé elterjed a katolikus papok nősülése. Természetes tehát, hogy a püspök — aki fiatalabb korában maga sem élt túlzottan önmegtartóztató életet — ezt az egyház belső ügyének tekinti, melyet „csendben, nyilvánosság kizárásával kell megítélni". Az itt szereplő Szegedi Gergely esete annyira nem elszigetelt, hogy Verancsics levele végén maga hívja fel Pankotai vicárius figyelmét egy hasonló esetre: „Az olvasó kanonokot figyelmeztessék, hogy ágyasát, aki miatt ő maga és az egyház is oly nagy gyalázatba esett, bocsássa el és fogadjon fel más háziasszonyt, aki felette áll minden gyanúnak. Megígérte, hogy azt a kapcsolatot megszünteti, mihelyt Egerbe hazatér. Ha ígéretét nem teljesíti, s továbbra is bent marad az erkölcsi fertőben, őt is vonjátok felelősségre."

6 2 Bucsay megsejtése a prédikátor Szegedi Gergellyel kapcsolatban azonban mégsem alaptalan. Varjas Béla a bécsi Nemzeti Könyvtár kézirattárában egy latin nyelvű kéziratos kötetben megtalálta Kovacsóczy Farkas 1563-1567 közötti feljegyzéseit. A későbbi erdélyi kancellár 1566 november, decemberében Egerben tartózkodott, s december 20-i feljegyzése szerint alig 30 éves korában itt halt meg „Gregorius Zegedy Concionator"."

6 3 Ez a személy valóban azonos lehet a debreceni lelkésszel, aki egyik zsoltárát Mágócsy Gáspár nevére szerezte, s feltehetően 1564 őszétől haláláig Egerben élt. Szegedi egri letelepedésének augusztus végi vagy szeptemberi időpontját két tényező támasztja alá. Egyrészt Mágócsy augusztus 15-re Egerbe hívatta Méliuszt - akipek ugyancsak pártfogója volt —, s feljegyzések szerint egyedül vitázott több lutheránus főúrral. Másrészt Verancsics egyik 1564. október 5-én kelt levelében arról panaszkodik, hogy Mágócsy Egerben házat adományozott prédikátorának, s a várat eretnekek tanyájává tette.

6

4 Augusztus közepén tehát Szegedi még valószínűleg nem lehetett Egerben, Verancsics panasza viszont feltételezhetően őrá vonatkozik. Szegedi életének rövid, de jelentős szakasza volt az egri két esztendő. 1569-ben Méliusz által megjelentetett híres énekes könyvének anyagát itt állította össze. Mágócsy védőszárnya, s a város protestáns légköre megteremtették a nyugodt alkotómunka feltételeit. Nem tudjuk, hogy Szegedi Gergelyen kívül hány protestáns lelkész volt még a várban, vagy a városban. Egri Lukáccsal azonban találkoznia kellett, hiszen az 1565-ben tért vissza Egerbe. Nem tartjuk valószínűnek, hogy eszmei egység lett volna a két lelkész között. Egri Lukács ekkor már nyíltan hirdette az unitárius tanokat, Szegedi pedig haláláig megmaradt kálvinistának. Szegedi Gergely nevével azonban nem találkozunk az Egri Lukácsot elítélő 1566-os gönci zsinaton. Vagy nem kívánt tehát részt venni paptársa nyilvános meghurcoltatásán, vagy pedig már betegsége akadályozta ebben. 343