Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
A polgárság legmerészebbjeire szabott kálvini irányzat elterjedése Egerben nem volt véletlen. Az 1552-es ostrom utáni évtizedekben Eger polgársága gyorsan fejlődött. 1549-ben 226, 1577-ben 275 családfőt írtak össze dézsmálás céljából. Ez alatt a két és fél évtized alatt sok nemes is beköltözött a városba, és 1567-ben Miksa már kénytelen rendeletet hozni, hogy mindazok az Egerben lakó nemesek, akik polgárházban élnek, kötelesek a polgársággal együtt adózni. 6 5 1549 és 1577 között csökkent a városban a zsellérek és pauperek fzáma, ugyanakkor létszámban megnövekedtek a féltelkesek és gazdagparasztok. Az eddig sem jelentős helyet elfoglaló gabonatermelés 50%-kal csökkent, a szőlő termőterülete pedig 85%-kal növekedett. 1549-ben 6000 köböl, 1577-ben pedig 11 100 köböl bort szűrtek Eger határában. 6 6 Ez az anyagilag megerősödő polgárság mindenképpen szabadulni szeretne a püspökség és káptalan uralma alól. 1549-ben Oláh Miklós püspöksége idején elérték azt, hogy a vár körüli segédszolgálatuk és munkájuk miatt a király adómentességet adott nekik. Ezt a kiváltságoi 1567-ben Miksával 1578-ban pedig Rudolffal is elismertették. A püspöki hatalomtól azonban nem tudtak megszabadulni. 1582-ben az összes egri polgár nevében mindenfajta robot és dézsma elengedéséért folyamodtak az udvarhoz, kérve a királyt, hogy egyben engedélyezze nekik a katonaságnál szokásos zászló és dob használatát. 6 7 Ez utóbbi kérésüket teljesítették is, a jobbágyi szolgáltatások azonban továbbra is megmaradtak. Nem csoda, ha ilyen körülmények között az egriek a reformációban vallási indítékokon túlmenően a jobbágysorból való menekülés útját is látták. Úgy gondolták ha véglegesen felszámolják a városban a katolikus egyházat, akkor ezzel együtt megszűnik az a jogalap is, amellyel őket jobbágysorban tartják. Az egri polgárok elképzelése azonban nem vált valóra. Igaz ugyan, hogy a protestáns várkapitányok messzemenően támogatták a reformáció terjedését, de a Verancsiccsal kötött 1563-as megállapodás értelmében a püspökség jövedelméből kellett a vár fenntartását biztosítani, s így az egri polgárság felszabadulási törekvéseit ők sem támogatták. A katolikus egyház befolyása pedig az 1570-es években is tovább csökkent. 1576-ra a káptalan teljesen kiszorul a várból. Tagjai leköltöznek a vár alatti utcába, várbeli épületeiket pedig kaszárnyának rendezik be. 1576-ban Miksa király rendeletileg megszűnteti a várszékesegyház működését, arra hivatkozva, hogy az egyházi szertartásokra mindenki bemehet, s így a török könnyen kikémlelheti a várat. 6 8 Radéczy István püspök javaslatára a városban lévő Szent Mihály templom lesz a káptalan székesegyháza, ezt hozzák rendbe és itt helyezik el a fontosabb kegyszereket és iratokat is. 6 9 A káptalan azonban itt sem tudta sokáig megvetni lábát. 1580. június 11-én a káptalan tagjai a jászói konvent előtt panaszt tettek az egri polgárságra. Panaszukból kiderül, hogy Úr napját követő szombaton a város lakói „öszveszövetkezvén" a bírák vezetésével rátámadtak a Szent Mihály templomra, s a „fegyveres polgárok, nemesek és katonák" a templomban imádkozó kanonokokat kiutasították, majd a képeket, szobrokat, kereszteket leszedve a sekrestyébe dobálták. A templom kulcsait magukhoz véve, saját prédikátorukat bevitték és prédikációt tartottak. A vallomásokból úgy tűnik ki, ez volt az utolsó katolikus templom Egerben, s nemcsak rövid fellángolás volt az egri polgárok részéről, hanem a káptalannak el is kellett hagyni a várost, mert mint mondották, „. . . többé se az ország lakosainak hiteles leveleket nem adhatnak ki, se az Istennek az egyház elfoglalása, s nem léte miatt illendően nem szolgálhatván papi kötelességeknek nem tehetnek eleget". 7 0 A polgárság radikalizmusát mutatja, hogy magukat kálvinistáknak vallották, s a templomot azon címen vették birtokukba, hogy afölött patronátusi joga csak az egyházközségnek van. 344
