Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

2. Az idealizáció folyamatának struktúrája 2.1 Az idealizáció elemei és ezek kölcsönhatása 2.2 Az idealizáció folyamatának főbb szakaszai 2.3 Az objektum és az idealizált objektum viszonya 3. Az idealizáció szerepe, jelentősége a megismerés folyamatában 3.1 Az idealizáció kognitív funkciója 3.2 Az idealizáció jelentősége 1. AZ IDEALIZÁCIÓ FOGALMA ÉS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE Az idealizáció megismerésben játszott szerepének tanulmányozása és ennek alapján ismeretelméleti értékeinek feltárása csak akkor lehet eredményes, ha kellő egzaktsággal és határozottsággal meghatározzuk az idealizáció fogalmát és számba vesszük legfontosabb sajátszerűségeit. Ezért mielőtt megvizsgálnánk struktúráját, helyét, szerepét a tudományban, az „idealizáció" terminus pontos jelentésének (vagy jelentéseinek) megvilágításával kell foglalkoznunk. Az idealizáció-fogalom ismertetőjegyeinek elemzése lehetővé teszi számunkra, hogy EGYFELŐL tanulmányozzuk az idealizáció folyamatának dinamizmusát, MÁSFELŐL az idealizáció állapotai és elemei közötti viszonyok sajátosságait. 1.1 Az ,,idealizáció" terminus értelmezése Az idealizáció fogalmának és sajátszerűségeinek pontos feltárását és meghatározását a fentieken túl szükségessé teszi az a körülmény is, hogy az idealizáció fogalma sokat vesztett egyértelműségéből, gnoszeológiai specifikuma elmosódott. Az „idealizáció" terminust egymástól lényegesen eltérő vagy egymásnak ellentmondó értelemben használják. így többek között jellemző az absztrakció és az idealizáció közötti különbségek figyelmen kívül hagyása. Igaz, amikor idealizálunk, akkor voltaképpen absztrakciót végzünk. A kettőt azonban mégsem szabad minden tekintetben azonosítani. Az absztrakció során ugyanis a létező dolgokból indulunk ki, az idealizáció során pedig olyan tárgyakat hozunk létre gondolatilag, amelyekről eleve tudjuk, hogy ilyen formában nem léteznek a valóságban. Az idealizálás olyan határeseteket teremt, amelyek ebben a tiszta formában a valóságban nem fordulnak elő. Maga Stoff

2 is, aki egyébként a modellezés kapcsán vizsgálja az absztrakció és az idealizáció problémáját, eléggé pontatlanul fogalmaz: „Tágabb értelemben idealizációnak az olyan absztrahálási folyamatot nevezik, amelyek a valóság sematizálása, eldurvítása, egyszerűsítése, ebszolutizálása révén mennek végbe . . . Szűkebb értelemben idealizáláson különleges ideális objektumtípusok alkotási folyamatát értik, olyan objektumokét, mint pl. ideális gáz, összenyomhatatlan folyadék, abszolút szilárd test, abszolút fekete test, inercia-rendszer, vagy a matematikában — pont, kör stb. Bár ezeknek van reális ősképe a valóságban, de nem realizálhatók."

3 Stoff értelmezése lényeges vonásait fogalmazza meg az idealizációnak. Jogos az idealizációt — tágabb értelmezés esetén —az absztrakció egyik specifikus fajtájának tekinteni. A szűkebb értelmezésnél az idealizációt mint önálló gondolati eljárást közelíti meg. Úgy véljük azonban, hogy a megfogalmazott sajátosságok nem merítik ki az idealizálás eljárásának specifikumát. Ezen eljárás specifikuma a tények elemzésének módszerében van: meghatározott módon rendezett sorok összeállításában, az idealizált objektumnak minősülő sajátos HATÁRESETRE VALÓ GONDOLATI ÁTTÉRÉSBEN. Stoff értelmezésében éppen ez a specifikuma mosódik el az idealizációnak. Stoff az idealizációt a produktum, az eredmény oldaláról közelíti meg. Igaz, hogy amikor az 8