Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

keretében meghatározott számban és témában kap helyet. így az általános iskola felső tagozatában, valamint a középiskolák 4 évfolyamán összesen 20—22 órát, a szakmunkásképző iskolák 3 évfolyamán összesen 7 órát vettek számításba. A kísérleti esztendőnek számító 1974/75-ös tanév, amikor 60 általános és 32 középiskolában folyt még csak a családi életre nevelés, azt igazolta, hogy a tervek szerencsések, általánosan bevezethetők. A tényezők között az egészségügy, a művelődésügy dolgozóival együtt végzi feladatát, a pszichoszexuális fejlődés biológiai és egészségügyi vonatkozásainak feldolgozását. Az orvosok és a védőnők, az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központja irányítása alatt dolgozó megyei intézmények munkatársai nagyszerű partnerei, sok helyütt irányítói a pedagógusoknak. Nem „besegítők", ahogyan egyesek értelmezik, hanem tudatos részt vállalók a családi életre nevelésben. Tapasztalatok, következtetések Tekintettel arra, hogy kevés az az idő, ami eltelt azóta, hogy általánossá vált a magyar közoktatásban a családi életre nevelés, nagyon sok tapasztalat nem áll még rendelkezésre. A merész általánosításoktól éppen ezért tartózkodni kell. Viszont éppen ezért, mert minden tapasztalat hasznos lehet, keresnünk kell a következtetésre alkalmas helyes gyakorlatot. Az Oktatási Minisztérium Önálló Ifjúságpolitikai Csoportja által irányított vizsgálatok éppen olyan jelentősek, mint az Egészségügyi Felvilágosítási Központ, valamint a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront felmérései. Számunkra, a pedagógusképzésben és továbbképzésben dolgozók számára olyan lehetőség is adódik, hogy gyakran találkozhatunk különböző rendezvényeken szülőkkel, pedagógusokkal és egészségügyi munkatársakkal, akik közvetlen tapasztalataikkal, azok közlésével, jó szolgálatot tesznek közös ügyünknek. A családi életre nevelés bevezetésének tapasztalatait a következőkben összegezhetjük: Sajnos, a szülők általában még nem vállalnak partner szerepet az iskolával. Sokan kifogásolják az új nevelési feladat programját, úgy vélekednek arról, hogy nem veszi kellően figyelembe a gyermekek életkori sajátosságait. Problémát jelent az is, hogy a szülők e téren általában kevés ismerettel, főleg nevelésmódszertani kulturáltsággal rendelkeznek. A családmodell elmélete messze nem hasonlít a gyakorlathoz. A gyermekek előtt sok a rossz példa, a károsan ható tényező. A fentiek alapján olyan következtetés vonható le, hogy helyes lett volna a családi életre való nevelés bevezetése előtt a szülőket jobban felkészíteni e faladat tudatos végzésére, a partnerszerepre. A jelenünkben viszont levonható olyan konzekvencia is, hogy sokkal többet kell tennünk e vonatkozásban, mint eddig. Keresnünk kell az alkalmakat a szülői munkaközösségek, a TIT, a Hazafias Népfront bevonásával, hogy minél több szülőhöz juthassunk el. Az iskolában tanítandó ismeretek sok esetben a szülők számára is újként jelentkeznek. Az ismeretek mellett azonban nagyon fontos feladat a módszertani kulturáltság fejlesztése a szülők körében. Folytatni kellene a televízióban és a rádióban a szülők felkészítését erre a nem könnyű feladatra, ill. az olyan könnyen hozzáférhető, népszerű kiadványok megjelentetését, mint amilyen* pl. Gál Erzsébet— Ortutay Zsuzsa: Családi életre nevelés a szülői házban és az iskolában című kötet, Szilágyi Vilmos: Nemi nevelés a családban stb. Az iskolában folyó neveléshez az osztályfőnöki órák megfelelő keretnek látszanak. A keretet azonban nem egyforma eredményességgel töltik meg tartalommal a nevelők. 70