Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Vannak olyan pedagógusok pl. akik végig beszélik az órákat, nem hagyva időt a kérdések feltevésére. Számosan még ma is idegenkednek e témák tárgyalásától, ami elsősorban a felkészületlenséggel magyarázható. Problémaként jelentkezik, hogy egyesek puszta tananyagként fogják fel a tematikát, hogy nem képesek azt rugalmasan alkalmazni, az osztály konkrét viszonyait figyelembe venni. A legtöbb gondot a pszichoszexuális fejlődés biológiai vonatkozásai, a fiatalok házasság előtti szexuális életének etikája és a szocialista családmodell témájának feldolgozása jelentette. A tematikát általában megvalósíthatónak tartják a gyakorló pedagógusok. A programnak mintegy 30%-át kitevő pszichoszexuális fejlődéssel foglalkozó órák váltották ki a tanulókban a legnagyobb érdeklődést. Jellemző, hogy a pedagógusok szinte egybehangzó véleménye szerint az érdeklődés szempontjából az első helyre kerültek azok a témák, amelyek a tanulók családjukban és a világban elfoglalt helyzetét, szerepét tárgyalták, a második helyre a fiúk és a lányok közötti kapcsolatokat, azok etikai tartalmát, esztétikai és magatartásbeli következményeit tartalmazó témák kerültek, amíg a harmadik helyre a nemiség konkrét problémái. A program megvalósítása szempontjából gondot okozott a pedagógusoknak a fiúk és a lányok „fejlődési ütemkülönbsége". Például az általános iskolában az 5. osztályos lányok érdeklődése e téren lényeges eltérést mutat a fiúkéhoz képest. Jellemző az a tény is, hogy számosan korainak tartják az 5. osztályban a serdülés biológiai és egészségügyi kérdéseinek áttekintését. A tapasztalatok arra is rámutatnak, hogy a pedagógusok a javasolt módszereket sikeresen tudták alkalmazni. Az eredményesség zálogaként emlegetik, az osztályfőnök nagyon jól kell hogy ismerje tanítványait, azok családi környezetét, őszinte, közvetlen kapcsolatot kell kialakítani a gyermekkel, fiatalokkal, alkalmakat kell teremteni arra is, hogy az egyéni érdeklődés is kielégítést nyerjen. Az előadás helyett a beszélgetés, a vitatkozás, a művészi élmények közös elemzése, bizonyos gyűjtőmunka végeztetése látszik célhoz vezetőnek. Nagyon fontosnak tartják az iskolaorvosok közreműködését a program megvalósításában mind a pedagógusok, mind a szülők. Az orvosok tekintélye, felkészültsége, széles körű kapcsolatai nagyszerűen kamatoztathatók. Az első tapasztalatok figyelmet érdemlő eredményről számolnak be, jóllehet a fentiek is azt igazolják, hogy egyáltalán nem problémamentes a jelenlegi helyzet. Egyértelműen beigazolódott, hogy „nagyon sokat tehet az iskola, a pedagógus, de csak akkor, ha nem tantárgyként kezeli a családi életre nevelést. Ahhoz, hogy a tanítványok előhozakodjanak igazi problémáikkal, a gyerekeknek teljes bizalmat kell érezniük. Erre nyilvánvalóan nem alkalmas az a pedagógus, aki nem tud olyan közel kerülni diákjaihoz, hogy azok elmondják neki családjuk gondjait. Márpedig enélkül elképzelhetetlen a családi életre nevelés. A tanár rátermettségén kívül legalább olyan fontos a szakmai felkészültsége is. Akiben a kettő szerencsésen ötvöződik, az nyugodtan állhat az osztály elé."(l) 1 Várdai Gábor: A társadalmi hatások közvetítője a család. Köznevelés, 1977. jan. 21. 6. 71