Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A CSALÁDI ÉLETRE NEVELÉS NÉHÁNY AKTUÁLIS PROBLÉMÁJA DR. NAGY ANDOR (Közlésreérkezett: 1977. február 11.) A párválasztás előkészítésének múltjáról Jelenünkben pedagógiai közhelynek számít, hogy az emberi életnek milyenségét, az ember boldogságát vagy boldogtalanságát, attitűdjét stb. jelentős mértékben befolyásolja az a tény, hogy mennyire volt sikeres a pályaválasztása, illetve hogyan sikerült a párválasztása. Közismert az is, hogy a nevelésközpontú iskola megvalósításának programja egyre közelebb kerül a ma gyakorlatához, bár ez általánosnak még egyáltalán nem mondható. Az életnek, a mindennapok realitásának problémáival számolni tudó, a problémákat megoldani, feloldani törekvő személyiség harmonikus fejlesztése nagyszerű feladat, az egész társadalmat mozgósítani kész törekvés. A pedagógiai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az előbb említett alapvetően lényeges kérdések megválaszolását legkevésbé igyekezett elősegíteni nevelésünk. A gyermeki képességek alapos megismerését követő pályaorientációt, a tudatos pályaválasztást alig képes eredményesen szolgálni nevelésünk. Mindmáig döntő tényező általában a pályaválasztásban a szülő, akinek akarata akkor is érvényesül, ha a pályaválasztási tanácsadó intézetekben dolgozó, speciálisan képzett szakemberek teljesen más javaslatot adtak. A helyes párválasztásra való felkészítéssel kapcsolatban, ha lehet, még az előzőnél is rosszabb a helyzet. A hagyományokhoz való ragaszkodás ez esetben azt is jelentette, hogy az iskolákban továbbra sem volt az téma, a hagyományokkal való szakítás viszont azt eredményezte, hogy a szülői házban korántsem tulajdonította«: olyan jelentőséget a fiatalok párválasztásának, mint előbb, amikor még a szabályt erősítő kivételnek számított a szülők beleegyezése nélkül, vagy annak ellenére kötött házasság. Hogyan készültek fel a múltban a fiatalok a családi életre? Tudatosan alig. Előttük volt általában szüleik jó példája, amiből le lehetett vonni bizonyos konzekvenciát. A szülők nagyobb részének ún. „példás" családi élete maga formálta a fiatalok szemléletét, akik hasonló családot szerettek volna kialakítani. Számukra a család az otthon fogalmával kapcsolódott össze, amely egyet jelentett az érzelmi kötődéssel, a tartós kontaktussal, a boldogsággal, a szeretettel, a biztonságérzettel stb. Természetesen a jó példa sem hatott minden esetben pozitív irányba. Az is igaz, hogy számos család csupán látszólagos közösség volt, formális társulás, amelyet az idegenek előtti képmutatás, az egyházi esküvő, illetve a gyermekért érzett felelősség tartott össze. Közismert, hogy a családi életben jelentős szerepet kap a szexualitás, aminek szinte kizárólagosan csak a fajfenntartással összefüggő funkciója nyert előbb szerepet. A vallás törvényei a szexuális élet örömszerző szerepét elítélték. Ennek is tulajdonítható szexuális 59