Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

AZ ALKÁLIHIDRID MOLEKULÁK KÍSÉRLETI SPEKTROSZKÓPIAI IRODALMÁNAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE DR. PATKÓ GYÖRGY (Közlésre érkezett: 1977. február 10.) Ebben a dolgozatban összefoglaló referátumot állítottam össze az alkálihidrid és alkálideuterid molekulák elvileg érdekes és fontos elektronsávszínképének kísérleti vizsgálatában elért irodalmi eredményekről. A LiH molekula elektronsávszínképét W. Watson (1) gerjesztette ívkisülésben 1925-ben G. Nakamura saját felvételei alapján (2) 1930-ban már a színkép részletes rotációs és vibrációs analíziséről számolt be. Emissziós és abszorpciós felvételeit középbontású spektrográffal készítette. Analízise helytállónak bizonyult, de a kiszámolt molekulaállandók még nem voltak irodalmi pontosságúak. Igen jelentős azonban az az észrevétele, hogy míg a G(v + 1/2) értékek más molekuláknál a v növelésével általában monoton csökkennek, addig a LiH első gerjesztett elektronállapotában a AG értékek növelésével először növekednek, s csak egy maximum elérése után csökkennek tovább növekvő v-vel. Ezt a LiH A

12 nívóján észlelt anomáliát ő közölte először az irodalomban. A LiH valamint a LiD optikai spektrumának pontos feldolgozása mégis F. H. Crawford és T. Jorgensen (3), (4), (5) nevéhez fűződik. Ők már nagy felbontóképességű spektrográffal és az izotópeffektus felhasználásával ismételték meg a Nakamura korábbi felvételeit és analízisét, s így jóval pontosabb mérési eredményük lehetővé tette a LiD spektrumával és ennek analízisével az összehasonlítást is. Crawford és Jorgensen kiváló munkájának eredményei későbbi elméleti vizsgálódások alapjául is szolgáltak. A LiH és LiD említett G(v) anomáliáját W. Weizel (6) próbálta először elméletileg értelmezni, mint lekapcsolódási („Entkopplung") jelenségét. Crawford és Jorgensen azonban később cáfolták Weizel elméletét. Amíg a LiH-re vonatkozó G(v) görbét Nakamura csak harmadfokú polinommal közeh'tette meg, addig Crawford és Jorgensen ötödfokú polinommal jobb eredményt ért el. R. S. Mulliken (7) a LiH potenciálgörbéjének szokatlan alakját értelmezve az A

12 állapot több állapot szuperpozíciójának tekintette. R. Velasco (8) az alkálihidridek kutatásának új fejezetét nyitotta meg a 1n jellegű gerjesztett állapot felfedezésével. Lefényképezte 16 méteres abszorpciós úthossz alkalmazásával a LiH 2000Ä-3000 A közötti ultraibolya tartományát. A és a 1 n állapotok közötti átmenetből négy sáv rotációs és vibrációs analízisét adta meg. A NaH-molekula emissziós színképét E. H. Johnson (9) fényképezte először. Kísérlete jónak, analízisének nagyobb része azonban hibásnak bizonyult. 1930-ban T. Hori (10), (11) analizálta a NaH abszorpciós spektrumát, 1931-ben pedig a NaH emissziós felvételéről, analíziséről számolt be. Ebben a dolgozatában az abszorpciós spektrum vibrációs analízisét módosította, minden v'-kvantumszámát eggyel megnövelte, mert 447