Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

dolgozatában analízisét maga is kétesnek ítéli. Néhány év múlva E. Olsson (12) nagyobb bontású spektrográffal a NaH abszorpciós felvételével ellenőrizte T. Hori méréseit, majd a NaD abszorpciós analízisét készítette el. Az izotóp-effektus figyelembevételével a T. Hori által megadott vibrációs kvantumszámozás minden v' értékét megnövelte három egységgel. így a NaH és NaD molekulák állandói kielégítették az elméleti összefüggéseket. A NaH spektrumáról R. C. Pankhurst (13) A. G. Gaydon és R. W. B. Pearse (14) módszerével kisülési csővel készített felvételeket. A felső állapot állandóinak pontosabb kiszámítása érdekében az alacsony v'-kvantumszámú sávokat analizálta. Új eredményt T. Hori és E. Olsson munkájához képest nem hozott, de állandói az előzőeknél pontosabbak. Megszerkesztette az alsó és felső állapot potenciálgörbéit, melyek segítségével intenzitás-elosztást is számolt. A KH spektrumát emisszióban és abszorpcióban G. M. Almy és C. D. Hause (15), (16) fényképezte 1931-ben. A sávrendszer vörös felőli oldalán készítettek felvételeket azért, hogy az alacsony vibrációs kvantumszámú sávok analízisével a v'-számozást helyesen adhassák meg. A következő évben T. Hori (17) is felvette és analizálta a KH spektrumát. Munkájában a v' = 24-es felső állapotú sáv vonalait is sikerült kimérnie. S. Imanishi (18), (19) 1941 -ben a KD színképét elemezte. Eredménye: a KH és KD spektrumai között 20-40 cm1 mértékű izotóp-felhasadást észlelt. 1966-ban J. R. Bartky (20) lefényképezte a KH abszorpciós spektrumát és egyetlen sáv rotációs analízisét dolgozta (el, majd megismételte S. Imanishi (19) mérései alapján a KD A

1 2 állapotára vonatkozó vibrációs analízist és ennek nyomán kénytelen volt a vibrációs kvantumszámokat hárommal, G. M. Almy és C. D. Hause (16) KH-re vonatkozó vibrációs számozását kettővel növelni. A RbH analízisét A. G. Gaydon és R. W. B. Pearse {21) végezték először 1939-ben. Gondos munkájuk ellenére sem sikerült megadniok a helyes vibrációs kvantumszámokat. 1 %6-ban J. R. Bartky (22) a RbD abszorpciós spektrumának tanulmányozása után rámutatott arra, hogy a RbH és RbD spektrumai között az izotóp-elmélet adta összefüggés csak akkor áll fenn, ha A. G. Gaydon és R. W. B. Rearse RbH-re vonatkozó analízisében a RbH A

1 2 állapotán a v' számozást hárommal növeli. A CsH emissziós spektrumával G. M. Almy és M. P. Rassweiler (23) foglalkoztak 1937-ben. A v' számozás helyes megállapításának lehetőségét a CsD spektrumának analízisétől várták. A CsD analízisét Császár L.-Koczkás E. -Mátrai T. (24) J. R. Bartky (25) és Koczkás E. (26) oldották meg. Publikációik (22), (18) azonos napon, 1966. július 5-én érkeztek a folyóiratokhoz Acta Physica Hungarica (24) Jörn. Mol. Spectroscopy (25). Mindkét dolgozat szerzői a CsD abszorpciós spektrumának analízise alapján három egységgel növelték az G.M. Almy és M.P. Rassweiler által megadott v' kvantumszámozást. Az alkálihidrid molekulák optikai spektrumaira vonatkozó kísérletek, analízisek e rövid áttekintéséből is megállapíthatjuk, hogy a 2 állapotok kutatásának kísérleti szakasza lezárult. A 2 állapotok tanulmányozása elsősorban elméleti feladattá vált. Új fejezetet nyithat azonban az alkálihidridek színképeinek kísérleti kutatásában is az a feltételezés, amely szerint — figyelembe véve az alkálihidridek kémiai, fizikai, optikai spektrumainak feltűnő hasonlóságát, a többi alkálihidridnek is van ír állapota. Az alkálihidridek 2 állapotainak rotációs és vibrációs állandói között fennálló törvényszerűségek kiolvashatók a következő táblázatokból, amelyekben az irodalom felhasználásával az alkálihidrid molekulák állandóit állítottam össze: 448