Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A NEOKOLONIALISTA GAZDASÁG ÉS IDEOLÓGIA KONCEPCIÓINAK FŐBB KÉRDÉSEI (Különös tekintettel a Német Szövetségi Köztársaságra) DR. ILLÉNYI DOMONKOS (Közlésre érkezett: 1977. május 18.) I. BEVEZETÉS „A mai kor rendkívüli. És mi rendkívüli veszéllyel állunk szemben.. . A szabadság védelméért és elterjesztéséért folytatott harc színhelye jelenleg Ázsia, Latin-Amerika, Afrika és a Közép-Kelet, a feltörekvő népek országai. Forradalmuk az emberi történelem legnagyobb forradalmai. Arra törekednek, hogy a jogtalanságnak, zsarnokságnak, kizsákmányolásnak véget vessenek. De ezen túl új világ kezdetét is jelenti mindez. Forradalmukat a hidegháborútól függetlenül támogatnunk kell, eltekintve attól is, hogy a szabadság felé milyen politikai utat és gazdasági módszereket választanak."

1 A beszéd írója, az USA volt elnöke, J. F. Kennedy érzékelte, hogy a fejlődő világ új kor hajnalához érkezett. Nem mindegy sem az imperialista hatalmaknak, sem a fejlődő országoknak, sem a szocialista világrendszer országainak, milyen ez az új kor, az amerikai impérium, a „gall kakas" vagy a „birodalmi sas" kiterjesztett szárnyai alatt „növekszik"; vagy „gyámkodás" nélkül — ha kezdetben botladozva is —, de önállóan teszi meg első lépéseit. A szóban forgó politikus az imperialista függés útját jelölte ki a fejlődő világ lakóinak, mert a beszédben említett „szabadság", az imperializmus frazeológiájában, a fejlődő országok számára legjobb esetben ma is, egyenlőtlen „társkapcsolatok" kialakításának szükségességét jelenti. Ez a meggondolás késztette arra ma a kollektív és magánvállalkozást, az állammonopolista tőkeerőt és multinacionális nagyvállalatot, hogy taktikai eszközök, módszerek, tervezetek tömegét dolgozzák ki a gazdaság; a „koncentrált gazdaság", tehát a politika és az ideológia területén. Ezek áttételesen vagy nyíltan annak a fő és alapvető feladatnak, stratégiának rendelődnek alá, amely a kapitalista termelési mód alapjainak megtartását, a szocialista világrendszer térnyerésének meggátlását szolgálja. Az 1944-es Bretton Woods-i konferencia a fejlődő világ problémáit már az új szellemben, a neokolonialista módszerek szellemében és a fenti stratégia aspektusából kívánta megoldani. „Közvetlenül is meghatározó az a tényező, hogy a rossz életkörülmények a vizsgált fejlődő országokban a kommunizmus táptalaját képezik és a jobb feltételek megteremtése egyúttal a forradalmi energiák levezetését is jelenti."

2 Az új korszak, a második világháború utáni nemzetközi helyzet már fogékonyabbá tette az imperializmust a fejlődő világ nehézségeinek megértésére. A konferencia napjainkig meghatározó érvényű igazságot tárt fel a fejlődő világ ábrázolásával, s ez drámai erővel kényszerítette az imperializmust új történelmi felvonás megírására. Mégis abban régi maradt, hogy új módszerekkel kívánta a profitérdekeket az adott fejlődő országban biztosítani, abban azonban tényleg új, hogy igyekszik rendszermegtartó, rendszert meg- és átmentő funkcióját is érvényesíteni. 43