Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

A megyéket ismertetve elsőként is a tárgyalt terület általános jellemzését nyújtja, majd a városok, mezővárosok, falvak, végül a puszták és tanyák legfontosabb adatait közli. A lakóházak számát, a lakosság vallási megoszlására, valamint az összlélekszámra vonatkozó adatokat. A munka használatát jól szerkesztett mutatók segítik. A két kötetben felhalmozott hatalmas és tiszteletet parancsoló adattömeg valóságos kincsesbánya, amennyiben a XIX. század első felének közigazgatási, települési és népességi viszonyai iránt érdeklődünk. Az alábbiakban Iványi Sándor fordításában a mü Szatmár megyéről szóló fejezetét (I. köt. 360—371. 1.) adjuk. A helynevek írásánál következetesen azt az alakot vesszük figyelembe, amit Szirmay Antal Szatmár megyéről 1809—10-ben kiadott munkája

8 ismer. Ennek következtében az eiedeti sorrenden itt-ott változtatnunk kellett, ezzel azonban csak az ismertetés használatát könnyítettük meg. Ugyanez okból a mezővárosok és a falvak nevét sorszámmal láttuk el. Szatmár vármegye Magyarul Szatmár vármegyének, németül Satmarer Gespanschaft-nak, szlovákul Szatmárszka Sztolica-nak hívják. Nevét Szatmár szabad királyi városról kapta. Keletről Máramaros és Ugocsa, nyugat felől Szabolcs határolja. Délről Erdély határát érinti, északról Bereg és Ugocsa vármegye szomszédos vele. Magyarország leghosszabb vármegyéi között tarthatjuk számon, amennyiben teljes hosszában a 15, sőt néhol a 16 mérföldet is eléri, szélessége pedig 7—8 mérföld. A halban bővelkedő Szamoson kívül, amely észak felől délre haladva, majdnem a megye közepén folyik végig, több kisebb folyó is öntözi. Nem hiányoznak, sőt sűrűn fordulnak elő az erdők és a hegyek. Az utóbbiak közt a legfőbb a Bükk-oldal, mely délről övezi, a Szamoson túl pedig a Feketehegy. A síkon megtelepült lakosok legnagyobbrészt magyarok, akikhez szlovákok, valamint mentesítésekkel megadományozott németek is csatlakoztak. Termékenység szempontjából nagy különbségek vannak ezen a tájon, néhol ui. homokos a szántóföld, másutt műveletlen, nem nagyon alkalmas a nemesebb termeivények számára. Ezért leginkább a törökbúza terem nagy mennyiségben ezeken a helyeken. A borban szintén nagy a bőség, s e téren nagy az olcsóság, mivel a megye szélén majdnem minden hegy szőlővel van beültetve. Az egyéb gyümölcsökből hasonló a jövedelem. Állattenyésztés a legelők mennyiségének és mértékének megfelelően különböző mértékben folyik. A vármegye négy járásból áll, melyek részint egy városról, részint a tájról, vagy valamelyik közeli folyóról kapták a nevüket. Ezek: a nagybányai, a krasznaközi, a szamosközi és a nyíri járások. Városok Nagybánya, más néven Rivulus Dominarum, Asszonypataka, Frauenbach, Melkabánya, 1142-ben II. Géza király idejében szász telepesekkel benépesített, majd I. Lajos alatt, 1347-ben sok kiváltsággal és szabadalommal megajándékozott, végül sok keserves háború viszontagságai után a szabad királyi városok közé sorolt város. A Rivulus Dominarum nevet azért kapta, mert nemcsak maga a város, hanem az itteni bányák is, a királynék örökös birtokai voltak. Hogy a császároknak és királyoknak milyen kitűnő bányái léteztek itt, bizonyítja a gazdag jövedelem és az, hogy a bányászoknak, mielőtt abbahagyták a munkát, még a cipőjük talpára ragadt port is le kellett törülniük, nehogy a bérüknél is több aranyat vigyenek haza. A munka, bár korántsem a régi eredménnyel, ma 350