Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)
A viszony elemzésénél mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a viszony a két pólus között nem tételez fel tényleges anyagi kölcsönhatást, reális kapcsolatot. A pólusok között a megismerés folyamatában a szubjektum létesít összefüggést, amely bizonyos értelemben feltételezett összefüggés. Ily módon potenciálisan és aktuálisan is magába foglalja a szubjektumnak az objektumhoz fűződő viszonyát. Ez azt is jelenti, hogy idealizált objektumról csak a megismerés folyamatában beszélhetünk. Tehát nem önmagában létező, hanem az eredeti objektumhoz és a szubjektumhoz való viszonyában létezik. Pl. az euklideszi geometria axiómáit vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy ezek lényegében a „pontról", az „egyenesről" és „a síkról" mint ideális objektumokról alkotott ítéletek. A fizikai világban azonban ilyen objektumok nincsenek. így a geometriát nem lehet a fizikai, anyagi világ objektumait közvetlenül leíró elméletnek tekinteni, tételei csak bizonyos idealizált objektumokra vonatkoztatva teljesülnek egzakt módon. 2 3 De éppen az idealizált objektumok és az eredeti objektumok szubjektum által közvetített viszonya segítségével a geometria állításai olyan interpretációt kapnak, amelynek segítségével a reális fizikai világ térbeli tulajdonságaira vonatkozó állításokba mennek át. így vethetők össze a geometriai rendszerek az objektív valósággal. Az R [10; Oj]-reláció mint konkrét viszony az objektum és az idealizált tárgy közötti objektív megfelelés, amelyet az idealizáció során objektív tulajdonságaik és viszonyaik alapján a szubjektum állapít meg. Ez azért lényeges, mert ha az objektum és az idealizált objektum között nem létezne az objektív megfelelés, lehetetlen volna pl. hogy elvonatkoztatva a reális gáz és az „ideális gáz" különbségétől a molekuláris fizika számos fontos egyenletét, amelyet az ideális gázok tulajdonságainak és törvényszerűségeinek tanulmányozására alkottak, felhasználjuk a reális gázok tanulmányozásánál. 6. ábra Ahol O - az „objektum síkja"; - / - az „idealizált objektum síkja"; T i (x); T 2 (X) - az objektum tulajdonságai; T(x) ~"T (x) a tulajdonságokat az idealizált objektumra átvivő gondolati eljárások; T (x)-k tulajdonságok; R[T l (x); T 2 (x) | - tulajdonságok közötti reláció. 23
