Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1978. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 14)

Az 10 és Oj közötti megfelelés objektív oldala tehát az, hogy az ideális objektum és az objektum közös vagy hasonló tulajdonságokkal rendelkezzen. Az idealizált objektum lényegéből fakadóan különbözik is a tanulmányozott objektumtól, (ha nem különbözne, akkor ezzel egy ismeretlen helyébe kettő lépne, így alkalmatlan volna a lényeg feltárására) nevezetesen különböznie kell azon tulajdonságok tekintetében, amelyeket végsőkig fokoztunk, vagy csökkentettünk (vagyis az adott tulajdonság intenzitásában). Ez a megfelelés szubjektív oldala. A különbség hangsúlyozása lényeges, mert nem kis mértékben elősegíti a világnézeti konzekvenciák vizsgálatát. A fentiek együttesen azt jelentik, hogy az objektum és az idealizált objektum viszonya nemcsak az objektumtól függ, hanem a szubjektumtól is. A szubjektum választja ki — természetesen nem önkényesen - az objektum tulajdonságait, amellyel az idealizált objektumnak szükségképpen rendelkeznie kell, ill. amelyek tekintetében el kell térnie. így az objektumhoz való viszony tekintetében az idealizált objektum tulajdonságait a következő csoportokba sorolhatjuk: 1 .az előző csoport az idealizált objektum azon tulajdonságai, amelyek hasonlóak, vagy azonosak az objektum tulajdonságaival; 2. a második csoport, amelyekkel az objektum nem rendelkezik, vagy nem ilyen intenzitással; 3. végül a harmadik csoport amelyekről még nem tudjuk, hogy az objektumra jellemzők-e és milyen intenzitással. A szemléletesség kedvéért nézzük meg sematikusan, hogyan térünk át az idealizáció segítségével az objektumról az idealizált objektumok síkjára: (6. ábra) Az O síkról az I síkra való áttérést és az I-n belüli mozgást az 0 sík determinálja, de csak annyiban, hogy ezeknek az akcióknak végső soron biztosítaniuk kell a Ti(x) és T

2(x) viszonyát — RfT^x); T

2(x)]. Ilyenformán az I síkon belüli mozgásnak, tevékenységi rendszernek meglehetősen sok „szabadságfoka" van. Ennélfogva az objektumnak az idealizált objektummal való összefüggése nem egy-egy értelmű. Egy és ugyanaz a tulajdonság, mondjuk Tx(x) és T

2(x) elvben különféle idealizált formát kaphat. A tulajdonságok közötti logikai kapcsolatok láncát különböző „kapcsolók" biztosíthatják. Az O síkon levő T'i(x) T

2(x) egyenesre nem egy, hanem sok olyan sík állítható, amelyek metszeni fogják az I síkot, mégpedig a T'i'(x) T

2(x); T'i"(x) T

2'(x) egyenesek mentén. Ennek megfelelően más relációk is feltárhatók, pl. R[Ti (x); T

2' (x)] reláció, amelynek segítségével az objektum új tulajdonságait tárhatjuk fel. Sőt olyan tulajdonságai is lesznek, pl. T(y) amelyekkel az objektum nem rendelkezik. A fentiek alapján a kérdéskör relatív befejezéseként aláhúzhatjuk, hogy az objektum és az idealizált objektum viszonya ellentmondásos: az idealizált objektum egyfelől az objektummal közös tulajdonságokkal rendelkezik, másfelől szükségképpen különbözik is tőle. Mindez azt jelenti, hogy az R(IO; O^-relációra nem azonosság, hanem a megfelelés a jellemző. A megfelelés részletes elemzésével itt nem foglalkozunk, jelen keretek ezt nem teszik lehetővé.

2

4 3. Az idealizáció szerepe, jelentősége a megismerés folyamatában Az idealizáció funkcionális megközelítése további hasznos adatokat szolgáltathat a lényegi sajátosságainak pontos feltárásához, hiszen e módszernek mint az objektummal való elméleti operálás egyik módjának a lényege éppen e folyamatban nyilvánul meg. 24