Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

zik, némelyek csak az egyik mozgásformát jellemzik, a másikat nem" [13]. A tudományos vizsgálat során nem lehet mérvadó az, hogy milyennek képzeljük el a mozgásformák ideális viszonyát. Mindig azt kell vizsgálnunk, hogyan valósul meg ez a viszony a valóságban, ahol a fizikai és kémiai mozgásforma elválaszthatatlanul összefonódik egymással. Rádi szerint a kémia és a fizika nem bizonyos mozgásformákat, hanem bizonyos mozgásfajtákat vizsgáló tudományok. „ .. . ezeket az élettelen természetben előforduló mozgásformákat együttesen a kémiai-fizikai mozgásformák osztályának nevezzük" — írja Rádi, majd így folytatja: ,,A fizikai kémia és az ún. kémiai fizika nem különböző mozgásformák határkérdéseivel, hanem a kémiai és fizikai mozgásfajták egyes mozgásformákra jellemző sajátos kapcsolatával foglalkozó határtudományok" [14], Azt a gondolatot, hogy a kémiai és a fizikai mozgás ugyanahhoz a mozgásszinthez tartozó mozgásformák sajátos oldalai A. J. Ujemov is megfogalmazza. ,,A sajátságok egyik komplexumát a fizika tanulmányozza, a másikat a kémia, éppen úgy, ahogyan a gondolkodással kapcsolatban a sajátosságok egyik komplexumát a pszichológia tanulmányozza, a másikat a logika . . ., a fizika és a kémia fokozatosan áttérnek a dolgok osztályainak, sajátosságaik teljes sokoldalúságában való tanulmányozásáról a sajátosságok és viszonyok egyes komplexumainak a kutatására" [15], Az élettelen természetben minden mozgásforma a kémiai és fizikai mozgásfajták meghatározott komplexuma Rádi felfogásában. A mozgásformák korszerű leírási kísérleteiben az élettelen természet mozgásformáit a kémiai-fizikai mozgásformák osztályában foglalja össze. Engels korát messze megelőzve felismerte a határtudományok fontosságát. (Lásd dolgozatunkban II. 2.) A természettudományokban végbement és napjainkban is tartó változások igazolják Engels előremutató megállapítását a határtudományok jelentőségéről. A fikizai kémia a fizika és a kémia határterülete. Az anyagi változások kémiai és fizikai oldalait egymástól elválaszthatatlan összefüggésben, egységben vizsgálja. Vizsgálódásaihoz egyaránt használ egységbe foglalt fizikai és kémiai módszereket. A fizikai kémia elméleti kutatás elsősorban a termodinamika, a kinetikus-statisztikus elmélet és az atomfizika módszereivel dolgozik. A termodinamikai módszer eredményei a legáltalánosabbak, a legmegbízhatóbbak. A folyamatok mechanizmusáról azonban nem ad képet. A kinetikus-statisztikus elmélet az atomok és molekulák mozgásából vezeti le a makroszkopikusan észlelhető jelenségeket. Gyakorlatilag lehetetlen minden egyes atom, molekula mozgását egyenként vizsgálni, ezért ez az elmélet a nagyszámú részecske mozgásának statisztikus vizsgálatából vonja le következtetéseit. A kvantumelmélettel együtt bebizonyította a marxizmusnak azt az alaptörvényét, hogy a mozgás az anyag létezési módja, nincsen anyag mozgás nélkül. Megvilágítja a változások mechanizmusát, sebességét, de nem áll olyan általános érvényű alapokon, mint a termodinamika. Az atomfizikai módszer az atomokon, molekulákon belüli mozgásokat 3* 67