Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A. M. POT: ВЕНГЕРСКО-ВОСТОЧНО-СЛАВЯНСКИЕ ЯЗЫКОВЫЕ КОНТАКТЫ (Над. Академии Наук Венгрии, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. pp. 573) DR. BIHARI JÓZSEF (Közlésre érkezett: 1974. december 20.) Nem túlzás, ha kijelentjük, hogy A. M. Rot könyve a magyarországi ruszisztika egyik legkiemelkedőbb eseménye, sőt: fordulópontot jelent a hazai ruszisztika történetében. Amint már a főiskolai ruszisztikai napok alkalmából tartott szegedi előadásomban* is kifejtettem, ruszisztikáról a szó szoros értelmében csak az 50-es évek II. felétől kezdve lehet beszélni Magyarországon, mert addig a ruszisztika művelésére nem volt mód, lehetőség, s nem voltak meg a kellően kiképzett káderek sem. Mindezzel egyáltalában nincs szándékunkban a határainkon túl is ismert, kiváló szlavistáink (Asbóth, Melich, Kniezsa stb.) tevékenységének értékét csökkenteni, be kell azonban vallanunk, hogy ők elsősorban az általános nyelvészet, valamint a bohemisztika, polonisztika stb. területén munkálkodtak, s a keleti szláv—magyar nyelvi kapcsolatoknak kevesebb figyelmet szenteltek. Változás e téren akkor állott be, amikor a fentebb jelzett időpontban, vagyis az 50-es évek II. felében kezdtek első ösztöndíjasaink a Szovjetunióból visszaszállingózni. Ezért kell nagy örömmel üdvözölnünk A. M. Rot könyvét, amely első komoly, nagy apparátussal végrehajtott tudományos bemutatását jelenti a magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatoknak. Volt idő, amikor vagy hallgattak ezekről a kapcsolatokról, vagy teljesen tagadták azokat. A magyar nyelv jövevényszavairól úgy vélték, hogy az átadó szláv nyelv pontosan már csak azért sem állapítható meg, mivel a szláv nyelvek a kölcsönzés idején még sokkal jobban hasonlítottak egymásra, mint ma. Már régóta ismeretes azonban, hogy ebben a vonatkozásban átértékelésre szorulnak a régi megállapítások, és A. M. Rotпак valóban sikerült bebizonyítania —- a saját és a szovjet tudósok gazdag tapasztalataira támaszkodva —, hogy nyelvünk ezer szállal fűződött a keleti szlávok nyelvéhez is, és a magyar nyelv fejlődése szempontjából legalább olyan — ha nem nagyobb — jelentősége van ezen kapcsolatoknak, mint a sokak által már korábban is taglalt déli- és nyugati szláv befolyásnak. *Vö,: Состояние и задачи русистики в Венгрии, Szeged, 1973. oíkt. 29. 521