Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A. M. Rot műve egyébként, amely terjedelmében is monumentálisnak mondható (573. oldal!), bevezetőből és nyolc fejezetből áll, minden fejezet alfejezetekből tevődik össze, amelyekben az érintett problémák egy-egy vonatkozását részletesebben is kifejti a szerző. A bevezetés a nyelvi kapcsolatok elméleti kérdéseivel foglalkozik. (13—25. oldal.) Rámutat arra, hogy az újgrammatikusok tévedtek, amikor azt állították, hogy a nyelvi fejlődés a lineáris kauzalitás elvei szerint történik. A nyelvi változások nem mechanikusan mennek végbe, a nyelv fejlődését belső és külső tényezők kölcsönös egymásra hatásának bonyolult mechanizmusa biztosítja. A. M. Rot részletesen kitér a nyelvi interferencia jelentőségére, mivel a nyelvi kontaktusok eredményei a nyelvi interferenciában nyilvánulnak meg. Nyelvi interferencián ő gyakorlatilag a nyelvi kölcsönhatás okozta nyelvi eltéréseket érti*, amely nem áll ellentétben Juhász János** definíciójával, aki azonban mintha valamivel pontosabban fogalmazna, amikor azt írja, hogy interferencián a nyelvi normának más nyelvi elemek befolyása által okozott megsértését, illetőleg a befolyás folyamatát értjük. Mintegy 12 évszázadon át kíséri figyelemmel a magyar—keleti szláv nyelvi kapcsolatok útját, amelyet a következő korszakokra bont fel: ősmagyar—óorosz kapcsolatok (7—9. század) ómagyar—óorosz kapcsolatok (11—13. század) magyar—ukrán kapcsolatok a 14. századtól napjainkig. A monográfia I. fejezetét (27—91. oldal) szerzőnk a téma kutatástörténetének szenteli. Hivatkozik J. Dobrovszkij állítására, aki szerint a magyarok még a Pannóniába és a Kárpát-medencébe való jövetel előtt (896 előtt) vettek át szláv szavakat, tehát akkor, amikor még együtt éltek a keleti szláv törzsekkel Oroszország és Ukrajna déli területein. Kár azonban, hogy érveit semmivel sem támasztotta alá. (34. oldal.) Amint eddigi recenzorai is helyesen állapították meg:*** A. M. Rot gondolatai eredetiek, érdekesek, tudományosan megalapozottak a szláv nyelvek lexikájában található hungarizmusok, valamint a magyar lexika szlavizmusainak etimologizálásai elveiről, a legrégibb időktől, az ún. „naiv" etimologizálástól a XVIII—XX. századi tudományos etimologizálásig. Eközben felvillantja és izgalmasan tárgyalja meg a néha igen heves indulatokat is kiváltó vitákat, amelyek a magyar nyelv szláv jövevényszavainak eredete körül folytak Asbóth Oszkár, Munkácsi Bernát, Melich János, Kniezsa István stb. munkáiban. Amíg Asbóth (1852—1920) főleg a cseh közvetítés mellett kardoskodott, Munkácsi Bernát (1860—1937) már elismerte, hogy a magyarok még a honfoglalás előtt több szót vettek át az óorosz* Nyelvtudományi Közlemények, LXXIV. 1. 1972. 49. A nyelvi kontaktusok kérdéseiről. **Juhász János: Probleme der Interferenz, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970, 9. ***Zimomrja Mikola—Bobinec Sztepan: Egy értékes kiadványról — Kárpáti Igaz Szó, 1974. III. 14. 522