Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

Hazai gondok — európai igény A magyar parasztság képviselői nagy csapatban, két hullámban érkeztek az irodalomba. Többségükben származásra is népiek, a parasztság küldöttei, de máshonnét is vezettek ide utak. Illyés Gyula, a 19-es vöröskatona Párizsból tér vissza, megjárva a forradalmi hullámon felemelkedett szürrealizmus iskoláját, hogy itthon a „Nehéz föld" énekeit, Dózsa népét riadóztató verseit mondja. Mellette sorakoznak a többiek: Németh László, akit az esztétikából szólítanak vissza a hazai gondok, hogy nemzedékszervező erőfeszítései közepette európai igénnyel, népi-nemzeti elkötelezettséggel remekművet hozzon létre esszében, drámában, regényben és műfordításban. Tamási Áront Amerikából hívták vissza a szülőföld, Erdély csillagai, hogy őseinek két erős szellemi fegyverét [6], két ősi műfaji kifejezésmódját a balladát és mesét tüneményes poétikai színképbontással megújítsa, hogy műveiben megírja az időtlen idők óta összetartozó föld és nép sorsát, [7] hogy Ábellel magasra emeltesse a szegények zászlaját. Veres Péter, az alföldi parasztság küldötte, a „Hortobágy mellyékéről" érkezett. Megírja a fizikai munka poézisét, a zsellérsorsot, a nép vágyait, elvégzi műveiben a folklór, a népélet leltárszerű megörökítését. Szabó Pál meglett emberként adta fejét írásra, folyóirat-szerkesztésre. Népe boldogságvágyát, az életöröm színeit epikus formákban ábrázolja. A szegényparasztság mondhatatlan mélységű rétegéből érkezett Sinka István, a „fekete bojtár", aki első versét — papír hiányában — csizmaszárra írta. De jöttek a többiek is: Darvas József, Erdei Ferenc, Kodolányi János, Féja Géza. Összefoglalóan a „népi" [8] irodalom képviselőinek nevezzük őket. Többüket már most is, életművük legnagyobb része alapján a magyar szocialista irodalom részeseinek tudhatjuk. A „népi" írói mozgalom 1937-ben, a Márciusi Frontban jutott el csúcspontjára. Megkülönböztető jegye a „népi" irodalomnak, hogy a fennálló társadalmi renddel szemben jött létre, sokat merítve a szocialista, marxista eszmékből, így a többi haladó irányzattal együtt fő részese volt a magyar progressziónak. A szülőföld, a hazai gondok elkötelezettjei voltak, az emberhez méltó társadalmi rendért küzdöttek, a humánumot védték — a fasizálódás és a háború éveiben is —, a demokratikus átalakulás volt legfőbb politikai céljuk a nemzeti függetlenséggel együtt. Legjobb törekvéseiket a szocialista irodalom legnagyobbja, József Attila fogalmazta versbe örökérvényűén, páratlan művészi hitellel. Az átváltásélmény náluk sajátosan jelentkezett, hiszen ők a változást sürgették, tehát múlthoz kötődésük értékőrzőén haladó volt. Más volt, bonyolultabb volt az orosz Jeszenyin viszonyulása a múlthoz és az Október hatására megváltozott jelenhez. Nálunk a felszabadulás utáni fejlődés rohamos átalakulást hozott, sok vonatkozásban hasonlót a társadalmi, politikai életben, valamint a paraszti életformában. Talán az indítóélmény, a költődések, az élményvilág hasonlósága, a lírát gazdagító élménykörök sok-sok azonossága és a metaforagazdag költői nyelv, friss szemlélet, a festői képi látásmód, ritmus rokonitja annyira Lorca, Jeszenyin költészetét. Magyar 15 225